Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Ipolyság ( Marschalkó Lajos)

Három, év óta néz már szembe itt a cseh gépfegyverekkel. Három éven át mindig arról álmodott, hogy határőr katonáival ő megy be először a megszállt területre és most úgy szól a parancs, hogy éppen neki kell ittmaradnia ... Itt a drégelypalánki községháza előtt már mindenki az óráját nézi. Csigalassúsággal mászik az idő. Végre tizenegy óra. Megmozdulnak a hosszú hadsorok. — Éljen Magyarország! Éljen Horthy Miklós! — zúg fel a kiáltás. Dübörögnek az ágyúk, kopog a katonák bakancsa, csattog a lovak patája. Megyünk mi is. A két hatalmas IBUSz autóbusz, amelyen vitéz Móritz Kálmán százados vezetése alatt a sajtó képviselői utaznak, odakanyarodik a házsorok mellé és már érezzük, hogy valami roppant mámoros, valami soha nem látott diadalmenet kezdődik végig a határon. Honton már várakoznak a váci kerékpáros zászlóalj osztagai. Elsőnek ők vonulnak be cseh területre. Lassan húzódik a határ felé a hosszú emberkígyó. Azután pillanatról-pillanatra változik a kép. Parasztszekéren két fekete reverendás lelkész halad döcögve. A szekér tele piros-fehér-zöld nemzeti zászlókkal. Ajándékba viszik Ipolyságra. Parassa-pusztánál az urasági cselédmajorokból kisereglenek a lányok, hozzák a virágot, hozzák a pántlikát Horthy ' Miklós katonáinak. Aztán cseh rendszámú autó suhan el mellettünk, az is tele magyar lobogókkal. Szembe az ipolysági cseh autóbusz jön, ezen is akkora piros-fehér-zöld zászló van már, hogy befedne akár egy pesti bérházat is. Egy pillanat még, azután az útkanyarnál feltűnik Ipolyság. Látszanak a cseh betonerődök, de már sehol egy lélek bennük, velük szemben némán, fenyegetően két magyar üteg áll tüzelő állásban. Féltizenkettőt mutat az óra, mikor elérjük a leomló határt. A sorompó előtt menetkészen áll egy szakasz kakastollas csendőr. Szuronyukon fénylik a nap, körülöttük pedig tombol, forr a mámoros vad lelkesedés. Ott tolonganak, kigyúlt szemmel, pirosló arccal, Ipolyság szabaduló magyarjai. Előttük még álldogál egy lapossapkás cseh törzskapitány, meg egy főhadnagy, de amint feltűnik az első magyar honvédtiszt, egyszerre elszakad a húszéves gát. Mint a kiáradt tenger, mint a megdühödött árvíz, a fekete sokaság egyszerre csak áttöri és elsöpri a határsorompót. Itt már nem használna a cseh sortűz, golyó, gépfegyver. Ezt a rohanást nem tarthatná fel többé semmiféle földi hatalom. Nem akadályozhatja meg senki e világon, hogy ne ölelje testvér a testvért, magyar a magyart. — Éljen Magyarország! Éljen Horthy Miklós! — harsog, zúg-zeng a kiáltás Ipolyság kuruc magyarjainak ajkáról. A határsorompó vasrúdja még piros-fehér-kék és rajta ott éktelenkedik a vasból öntött, kétfarkú cseh oroszlán. A következő pillanatban csákányt ragadnak az ipolysági legények. Zuhog az ütés, szikrázik a vas. Ilyen vad elkeseredéssel, a felszabadulás ennyi mámorával nem találkoztunk még soha a trianoni földön. Ügy veri, vágja mindenki ezt a határoszlopot, mintha az élettelen vasdarabon akarná megbosszulni húsz esztendő minden gyalázatát. Pillanatok alatt kidől a szégyenoszlop és a két cseh tiszt az ipolyságiak - 74 —