Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Komárom (Dr. Kapy Rezső)

Az autók elsuhantak, a kordon felbomlott és a virágos autósor mögött összeborult a tömeg. Kart karba öltve, egymást ölelve, testvérként, egy emberként, egy szívvel, egy lélekkel, magyar éljennel hömpölygött az emberáradat tovább a magyar miniszterek autói mögött. Szédülten támaszkodtam egy házfalnak. Azon vettem észre magam, hogy vizes az arcom. Sírtam. Közvetlenül mellettem egy idősebb asszony és a leánya, ök is sírtak. Az idős asszony törölgette a könnyeit: — Jaj, édes lányom, úgy kell sírni... — Igen, igen — csuklott el a leány hangja, — de hogy bírjuk majd sírással, ha a katonák jönnek.. . A tömeg összecsapódott az autók mögött. A Vármegyeház-utcai katonakordonnál a kocsik behajtottak, de a tömeget a szuronyos kordon feltartóztatta. Az embertömeg megtorlódott. Valaki elkezdte, azután ezren és ezren továbbadták, a „cseh"-Komáromban a csillagos ég alatt felzendült az imádság: — Isten áldd meg a magyart... Odabent megkezdődött a tanácskozás. A magyar delegáció bevonult a tanácsterembe, a cseh megbízottak fogadták őket. A cseh delegáció összetétele igen feltűnő volt. A prágai kormány nem cseheket, hanem szlovákokat jelölt a bizottságba és annak vezetésével a rövid idővel azelőtt szlovák miniszterelnökké kinevezett dr. Tiso Józsefet bízta meg. A prágai urak valószínűleg arra gondoltak, hogy a magyar megbízottak szívesebben ülnek egy asztalhoz szlovákokkal, mint csehekkel. A magyarság valóban örömmel üdvözölte a szlovák kormány megalakulását, hiszen abban reménykedett, hogy a közöttünk levő barátság könnyen megértésre vezethet. De nem így történt. A szlovák delegáció mindvégig prágai utasításra és prágai módszerekkel dolgozott. És mindezen kívül már az első percekben kétségessé vált a csehszlovák delegáció közjogi helyzete is. Egyáltalán nem lehetett megállapítani, milyen vonatkozásban áll Prágával és tulajdonképen illetékes-e a tárgyalások folytatására. A tanácsterem párnás ajtóit becsukták. Innen csak lassan szűrődtek ki a hírek. Az ilyen nagy konferenciánál szükséges segédszemélyzet a környező szobákban helyezkedett el, továbbá vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály sajtófőnök és mi, az újságírók. Odabent a kölcsönös bemutatkozás és a megbízó levelek átadása után a delegátusok helyet foglaltak a zöld asztalnál. Teleki Pál gróf mindenekelőtt udvariasan megkérdezte a cseh, illetőleg a szlovák megbízottakat: —- Milyen nyelven óhajtanak tárgyalni az urak, mert nekünk tökéletesen mindegy. A kerek, pirosarcú, papi civilruhát viselő Tiso összesúgott bizottsága tagjaival, meg a cseh egyenruhás tisztekkel, azután zavart mosollyal adta meg a választ: — Legjobb lenne kérem magyarul, mert azt valamennyien értjük. - 69 -