Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Magyar államférfiak Obersalzbergben, menekülők özönlenek hazánkba - Október 1. az utolsó terminus

Vagy elfogadja most ezt az ajánlatot és a németeknek végre megadja a sza­badságot, vagy pedig mi magunk megszerezzük magunknak ezt a szabadságot. Egyet tudomásul vehet a vüág: négy és fél évi háborús életemben és politikai életemnek hosszú évei alatt eggyel nem vádolhattak engem: még sohasem •oltam gyáva. — Népem élén megyek most, mint első katonája és mögöttem, s ezt tudja a világ, halad most egy nép, még pedig más nép, mint 1918-ban. Ebben az órában az egész német nép egybekapcsolódik velem. Akaratomat saját akaratának fogja érezni, ahogyan én a nép jövőjét és sorsát cselekedetem irá­nyítójának tekintem. Ezt a közös akaratot most meg akarjuk erősíteni úgy, mint a harc idején, abban az időben, amikor mint egyszerű ismeretlen katona elindultam, hogy meghódítsak egy birodalmat. — Sohasem kételkedtem a sikerben és a végleges győzelemben. Akkor bátor férfiak és bátor asszonyok serege csoportosult körém és ők velem jöt­tek. Most így kérem német népemet: Álljatok most mögém! Ebben az órá­ban valamennyien egy közös akaratban egyesülünk. Erősebb legyen az min­den Ínségnél és minden veszélynél s akkor meg fogja törni az Ínséget és a veszélyt. Mi el vagyunk határozva. Benes válasszon most. Ez a beszéd félreérthetetlen volt: mindenki tudta, hogy a német hadak készen állnak Csehország valamennyi határán és a vezér egyetlen intésére meg is indulnak. És amikor Hitler Adolf utolsó szavai elhangzottak, megérkezett a jelentés arról, hogy Csehország északi határán felvonult a lengyel hadsereg, mert a lengyel kormány sem éri be tovább bizonytalan Ígéretekkel, diplomá­ciai eljárásokkal. A lengyel kormány konkrét biztosítékokat követelt a cse­hektől a tescheni kerület átengedésére vonatkozóan és követelésének a len­gyel nagyhatalom egész fegyveres ereje adott nyomatékot. Negyvennyolc órát példátlan arányú háborús készülődések, mozgósí­tások, csapatszállítások, a cseh köztársaság határain végig pedig fegyverropo­gás, robbantások és motorok dübörgésének zajában élt át a világ. Ezekben az órákban adta ki az angol külügyi hivatal emlékezetes nyilatkozatát, amely szerint ha német támadás történnék Csehország ellen, Franciaországnak Cseh­ország segítségére kellene sietnie, Nagybritannia és Szovjetoroszország pedig bizonyára Franciaország mellett lenne. Ezt a nyilatkozatot csak egyféleképpen lehetett érteni: világháború előtt állunk, mert hiszen kétségtelen volt, hogy Hitler Adolf jottányit sem enged abból, amit kimondott, október elsején elindítja csapatait a szudétanémetek felszabadítására. És akkor, a végső feszült­ség óráiban vitte szét a táviró és a rádió az új hírt: Mussolini közbelépett. Az ő javaslatára a vezető államférfiak elhatározták, hogy mielőtt belevetnék magukat a háború örvényébe, még egyszer, utoljára összeülnek tanácskozasra és megpróbálják megmenteni a békét. Ekkor határozták el a müncheni talál­kozót, a négyhatalom értekezletét, amelyen Hitler és Mussolini, Chamberlain és Daladier valóban a világ sorsáról döntöttek. A müncheni egyezmény világ­történelmi dokumentum, amellyel békés úton országhatárokat változtattak meg, végleg megdöntötték a páriskörnyéki békeszerződések egész rendszerét, - 49 -

Next

/
Thumbnails
Contents