Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Az első viharfelhők Prága felett ( Dr.Matolay Géza) - Henlein Konrád Karlsbadi pontjai
6. A szudétanémetséggel -szemben 1918 óta elkövetett jogtalanságok kiküszöbölése és a jogtalanságokból származott károk jóvátétele. 7. A „német területen német közalkalmazottak" alapelv elismerése és megvalósítása. 8. Teljes szabadság a német népcsoporthoz való tartozás és a német világnézet megvallására. Ma, amikor az időközben lezajlott eseményeken át nézünk vissza a karlsbadi pontokra és az egész akkori helyzetre: nem tudjuk megérteni a prágai kormány rövidlátását, sőt teljes vakságát a történtekkel szemben. Prága változatlanul, mereven folytatta hatalmi politikáját, Prága háborúra készült, abban a reményben, hogy hatalmas szövetségesei segítségére sietnek és megvédik minden német követeléssel, vagy támadással szemben. Prága elszánta magát arra, hogy világháborúba taszítja az összes népeket és olyan vérözönt zúdít Európára, melyhez képest a vüágháború négyesztendős vérontása csak egyszerű előjáték volt. Prága a világtörténelem legvakmerőbb hazárdjátékát játszotta; pedig ebben a játékban nem a cseh nép élete, vagyona, sőt fennmaradása volt a legértékesebb tét. A prágai kormány mar eleve mereven elutasította Henlein Konrád karlsbadi programját. A cseh külügyminisztérium szócsöve, a Prager Presse, nyomban a beszéd elhangzása után vezércikket közölt és megállapította, hogy Henlein Konrád követelései teljesíthetetlenek. A cseh kormány a másnapi minisztertanácson kimondotta, hogy Henlein Konrád karlsbadi követelései nem szolgálhatnak tárgyalási alapul. Az egész világ megmozdult, az államférfiak nyugtalanul tekintettek Prága felé. Londonban elhangzottak az első kedvetlen, aggodalommal teljes megjegyzések, az angol sajtó vezető orgánumai és a felelős politikusok egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy a cseh kormánynak komolyabban kell foglalkoznia a helyzettel, mérlegelnie kell a szudétanémet követeléseket, mert azok igazságosak, jogosak és a békét csak a megegyezés biztosíthatja. Ezzel szemben Moszkva felől fenyegető kardcsörtetés hallatszott: a Szovjet lármásan ígérte segítségét, teljes helytállással, a francia népfront pedig segédkezett ehhez a bátorításhoz. Mérhetetlen nagy része volt ennek a biztatásnak az események további alakulásában; a Benes— Hodzsa rendszer ennek hatása alatt ment el a végsőkig Németországgal szemben s éppen a legválságosabb órában így jutott döntő befolyáshoz az a cseh katonai klikk, amely mindent a fegyverek hatalmával akart elintézni. A cseh kormány ekkor megkapta a lbgnyomatékosabb figyelmeztetést, hogy eszméljen rá a valóságos helyzetre, értse meg, milyen mélységesen irtóznak a kultúrnemzetek egy olyan világháborútól, amelybe pusztán a csehszlovák állam fenntartásáért kellene belesodródniok. Daladier francia miniszterelnök és Bonnet külügyminiszter londoni látogatása jelentette ezt a figyelmeztetést. A londoni angol-francia tárgyalások központjában a cseh probléma állott. A francia államférfiak megpróbálták mégegyszer érvényesíteni a világháború utáni külpolitika irányát és szellemét, meg akarták erősíteni és az egész világ előtt kifejezésre akarták juttatni Anglia, Franciaország és Szovjet— 26 — 3*
