Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Visszatért magyar városok (dr vitézi Nayg Zoltán)
ajándékba kapott oltárképével és ugyancsak svéd származású más felszerelési tárgyaival. A másik, a város közvetlen szomszédságában emelkedő Krasznahorka vára, amely egyike a magyar várak legérdekesebb példáinak: sok legenda, középkori monda és számos kurucrege fűződik hozzá; volt középkori lovagvár, később rablólovagok tanyája, pénzhamisító központ; része volt a török elleni harcokban; Rákóczi Ferenc szabadságharca idején kuruc őrség volt benne s maga a fejedelem is megfordult falai között, miközben a vár tulajdonosa, Andrássy Péter „hogy testvérei kuruc voltát ellensúlyozza, Bécsben töltötte el a mozgalmas időket". A mult század elején egy kegyetlen villámcsapás megpecsételte sorsát: jórésze leégett s a felső várat nem is építették fel többé. Nevezetességei közé tartozik, hogy múzeumában őrzik Andrássy Istvánné, Serédy Zsófia, az egykori úrnő mumifikált tetemét, míg a várbástyákon ma is a távolba merednek a Bebek-féle ágyúcsövek. Jolsván csak egy pillanatra állhatunk meg, hogy megnézzük szép, középkori, gótikus templomát és az egykori templárius kolostorból átalakított Koburg-kastélyt. A legidősebb, legkedvesebb felvidéki városok közé tartozik Rozsnyó. Városi jogáról már egy 1291-ből származó oklevél megemlékezik. Bőséges része jutott ennek a városnak a törökdulásból és szabadságharcokból. A Nagyságos Fejedelem itt jártának emlékét (1706—1707) a városháza falába illesztett márvány emléktábla őrzi. Székesegyháza még a XIII. századból való, nyugati bejárata pedig az olasz származású építőnek és szobrásznak, Raguzai Vincének a műve, szép, reneszánsz stílű alkotás. És csak röviden emlékezhetünk meg Jászóról, a premontrei rend egyik legfontosabb magyarországi fészkéről. A rend itt építette hazánkban legszebb és leggazdagabb kiképzésű és felszerelésű templomát. Ezen az útvonalon haladva, már nagyon közel vagyunk Kassához s a nagymultú város nagyon csábít, hogy falai közé lépjünk, hogy elábrándozhassunk itt a magyar alkotó erő sok szépsége mellett a Felvidék, de az egész magyarság gazdag, tragikus, dicsőséges múltjáról, mégis vissza kell térnünk, hogy gondolatainkkal átlépjük a „határt" s megemlékezzünk, legalább is röviden, azokról a városokról is, amelyek nemcsak földrajzi és népi adottságaiknál fogva, de az ezeréves történelem jogán is ide tartoznak. A másik városvonulat kiindulópontjának ugyancsak Pozsonyt tekinthetjük. Nagyszombat, Nyitra, a bányavárosok, Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, a szepességi városok, Igló, Lőcse, Késmárk, Eperjes, Bártfa alkotják fontosabb állomásait. Ez a városvonal fontos iparvidékeken megy keresztül, érthető hát, ha a városkép sokkal fejlettebb amazokénál; polgársága gazdagabb, magasabb életszínvonalon élhet, művelődési lehetőségei sokkal tágasabbak, tehát művészi ízlése es igénye is fejlettebb. E tekintetben a perem és ipari, vagy bányavárosok több ponton érintkeznek egymással. így a kiindulópont mindkét esetben Pozsony, míg a szepességi városok nemcsak szoros kapcsolatban állottak évszázadokon keresztül Kassával, — 203 — 14*
