Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Szemelvények a Felvidék felszabadításának zenei termékeiből (Volly István)

Alkalmi versek mindig születnek a katonaéletben. Nem az örökkévalóságra teremnek, hanem csak arra, hogy egy-egy csapat életét élénkítsék. Jó népi dallam szárnyat ad a gyengébb szövegnek is: a népszerűség útján majd megjavul a vers. A géppuskás alakulatok kedvenc dala volt: Géppuskás nóta Menetütem. Salgótarján, Nógrád m. V. I. Ha-rag-szik rám a

z én ró-zsám, ha fel - kel, Hogy a gé - pem i - Igen ko-rán ke - re - pel: I - Igen ko-ráír ke-re-pel, A

z á-ggá-ból ve-ri fel, pog - ta - tós, csal - tog - ta - tos gép-fegg-ver. A kis szürke viszi a háborúba Rejtőzve megy a tüzelő állásba, Vizet-olajat iszik. Sok tölténnyel etetik El sem hallgat, míg egy ellenség látszik. Tetszik is a hadnagy urnák a század. Hátra kiált : nyisd ki fiam a szádat ! Dalolunk, ahogy tudunk. Ha kell, beleszakadunk. Jó század a mi géppuskás századunk. Egy közismert, érdekes dallam is feltűnt a Felvidék felé menetelő katonák ajkán. Olyan dallam ez, mely a mult háborús időiben mindig feltűnt: azt mondhatjuk, sajátos magyar katonadallam. Régi szövege ez: A Kárpátok hegyaljában vadrózsa virágzik, Alatta egy magyar huszár vígan masírozik, Ne masirozz magyar huszár, mert megöl a muszka, Messze a te édesanyád, aki megsiratna. A világháború vagy a szabadságharc idejéből való-e a szöveg: nehéz eldönteni, mert 1915-ben is és 1848-ban is az orosszal harcolt a Kárpátok alatt a magyar honvéd. A Felvidék felé menetelő honvédek felkapták ezt a régi nótát és az új időknek megfelelően formálták a szövegét: A kárpátok ßegyafjäßan . Menetütem. Salgótarján, Nógrád m. V. I. A Kár-pá-tok hegg-al - jb - ban vad-ró-zsa vi- rág-zik, A - lat - ta egg gép fagg ve-res. vi - gan ka-nga-ro - dik. Gge-re er-re gép«fegg*Ye-res, ßza-lad már a cse-lák-. A Kár-pá-tok hegg-al-já-ban ássuk -meg a sír-játÉdesanyám levelet ír katona-fiának, Gyere haza, édes fiam, végleges szabadságra ! Visszaírja százados úr : várhatja a fiát, A kassai laktanyában kapja meg a szabadságát ! - 193 —