Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Szemelvények a Felvidék felszabadításának zenei termékeiből (Volly István)

országba" készült a nemzeti hadsereg újonca is, de nem a régi értelemben, hanem a megszállt Felvidékre kívánt bevonulni. így emlegette a nép már jóelőre a Felvidék visszafoglalását. A néplélekben ilyen sajátos módon — egy régi vers új értelmezésével — ébredt és terjedt az irredenta gondolat a népdalok szárnyán. Isten vefe édesanyám . . . Menetûtem. Perea, Pest ra. V.l. Is - ten ve - le, é - des a - ngám, én már el-me-ggek, Cseh-or-szág bàl i - rok majd egg ró -zsás le-v

e-let. Tin-íám nenr lesz, meg - i - rom a -cse - Iák" vé - ré - vei. Karikára levágják a göndör hajamat, Csehországban nyergelik a kis pejlovamat. Kis pejlovam széles hátán félre a nyereg,Nem jól nyergelte fel az a málé, cseh gyerek. Abban a nyugtalan időben, amikor az ifjú nemzeti hadsereg felkészült a Felvidék visszafoglalására, villámsebességgel bejárta az országot egy katonadal. A katonák énekelték pár éve. Most ismeretlen utakon jutott el faluról-falura. Talán a szabadságra járó katonák vitték szét és terjesztették ott is, ahol hadgyakorlatot tartottak; azután az erdőn-mezőn a munkában találkozó falusiak adták tovább, főkép a leányok. A Kossuth-nóta szállhatott egykor ilyen villámsebességgel végig az országon. A Felvidéket visszakövetelő nagygyűlésen is énekelték. Érdekes, hogy a népdal, a maga titokzatos útjait járva, átcsapott a csonka határokon túlra is. Előbb járt- mint a felszabadító sereg! Hiszen a Himnusz mellett legtöbbször ezzel a dallal fogadták honvédeinket a felszabadítottak, a legkisebb falu határában is. A Felvidék visszatérésénél olyan jellegzetesen és olyan sokszor szerepelt ez a dal, hogy méltán így nevezhetjük: a Felvidék visszatérésének a dala. A dallam régi népdal. Az ország más részében is ismerik, de mintha régóta éppen a Felvidékhez fűznék erősebb szálak. Amikor még 8—10 évre és a császár seregébe, tehát idegen földre vitték a magyar katonákat, a nemzeti érzésű falusi nép előtt érthetetlen és céltalan volt katonának állni.

v Az osztrák katonafogdosók közeledtére, a határba vonult a férfinépség és kint tanyázott az erdőn, nehogy „kötéllel" fogják be katonának: Ebből az időből fennmaradt szöveg: „Azért, hogy én be vagyok sorozva, Ne félj, babám, nem leszek katona: Elég nagy a gömöri határ, Leszek benne bujdosó madár, Még sem leszek a császár katonája." - 191 —