Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Beregszász, Munkács,Ungvár (Zathureczky Gyula)

zongató történeteket mesélnek. Jelentkeznek a ruszin nemzeti tanácsnál és fegyvert követelnek, hogy megmentsék az övéiket, akik még odaát maradtak. És jönnek egyenruhában a szökevények. Ruszin és magyar legények. Éhségről beszélnek és kínzásról. Cseh tisztek kegyetlenségéről. Most itt ténferegnek az ungvári utcákon és összeölelkeznek a magyar bakákkal. Ruszin testvér — magyar testvér! Mosolyognak és nagyokat harapnak a nyújtott komiszból. Jobban ízlik, mint az édesanyjuk húsvéti kalácsa. Csak akkor derül fel és nyugszik meg a lélek, ha magyarokkal találkozunk. Mások ezek a magyarok, mint mi vagyunk, többségi magyarok. Megszokták, hogy csak szíveikben szabad örvendezniök és most, hogy húsz év boldogtalansága után elsőízben rikolthatták a világba boldogságukat, szinte belefáradtak a mámorba. Halkan pereg ajkukról a szó, de nagy bizonyosság van abban, mit mondanak. így, vagy amúgy kell csinálni! Ezt vagy amazt kell! Nem ismerik a szót, hogy: nem lehet! Két évtized kisebbségi harca megedzette őket és egész emberek, egész magyarok lettek. Igaz, a férges, a hazug, a félmagyar elhullott soraikból. Magukra maradtak, de erősek lettek. Megtanultak hallgatni, de megtanulták azt is hogy a kimondott szó kötelez. De azért az ő szemükben is ott ül a kérdés: mi lesz? Mi lesz, ha elült a mámor, ha a munka, a cselekvés, az alkotás napjai következnek? Igaz, hogy új élet és kenyér csirázik ott, amelynek ők, a megpróbált és kipróbált magyarok lesznek a kovászai? A csillagok még magasan ragyogtak, amikor az autóbusz kigördült velünk a visszatért Ungvárról. A hátunk mögött gyászos fekete felhő az ég alján, a Kárpátok komor tömege: Ruszinszkó. Néhány tankugrató, útelzáró betonrönk emlékeztetett csak a régi, értelmetlen határra. Uradalmi szeszgyár mellett suhantunk el. Egy nagybajuszú, sovány paraszt lassan hajtotta félre az útból a teheneket. Mentünk hazafelé ... - 182 —