Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Léva, Losonc - A magyar zászló és magyar kenyér bevonul Párkányba

LÉVA, LOSONC A MAGYAR ZÁSZLÓ ÉS MAGyAR KENyÉR BEVONUL PÁRKÁNYBA írta. MARSCHALKÓ LAJOS Tegnap délután még egy fényesszemű, sápadtarcú magyar leánykánál jártunk az esztergomi kórházban. Letkés községben, az Ipoly partján, cseh terroristák golyója terítette le, amikor kint állt az udvarukon. Tegnap délben Párkány felől még cseh gépfegyvertűz fogadta a magyar repülőgépeket, az éjszaka terroristák puskalövése dörrent a párkányi utcákon. Ködös volt az éjszaka, sötétek a párkányi házak, az éjféli órán csak az esztergomi Bazüika kékes lilafényben lángoló keresztje hirdette Párkány magyarjainak, hogy közeledik a megváltás órája. Ma, vasárnap reggel olyan Esztergom, mintha valami világraszóló lakzi készülne benne. Virág a házak ablakában, virág a puskacsőben, virág a lovak füle mellett. Tépik az őszi kertekből, hozzák imádságos paraszti népek messzi falukból. És a híd felé vezető utcákon tolong most falu és város. Jönnek a dorogi bányászok, a MOVE lövészei, a dunamelléki falvak csizmás bírái, Bocskay-sapkás fiúk és leányok: a középiskolák növendékei, tízezrek állanak már a híd felé vezető utcákon. Embertömeg feketéllik lenn a Dunaparton. S mikor egy pillanatra kiragyog az őszi napsugár, valaki átmutat a túlsó oldalra: — Nézzétek! Odanézzetek! A párkányi toronyra most tűzték ki a piros-fehér-zöld magyar lobogót és a hídról most jött vissza Vasváry százados, hogy jelentse: — A hidat átvettem! A híd újra magyar. Tíz órakor a hídfőnél ott van már mindenki. Radocsay László főispán, Frey Vilmos alispán, Meszlényi Róbert segédpüspök. Jönnek a város vezetői, a papság és jönnek... jönnek már a mi barnaarcú, fényesszemű honvédfiaink. Mikor féltizenegyet mutatnak az órák, a hídon hirtelen átrobog egy autó. Két cseh tiszt hozza vissza Párkányból a magyar parlamentéreket. Egy pillanatig, amíg a gépkocsi fordul, halálos néma csend van, aztán egyszerre zúg a csehek felé a búcsúztató: - 144 —