Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

A felvidéki magyarság húsz éve.(Ölvedy János) - Megszületik a Cseh köztársaság

részről megjelenő politikai felfogás ellen is, amely magyar nyelven, de prágai pénzen, prágai haditerv szerint intézte lelkiismeretlen támadását a magyar gondolat és szellem ellen. Ez a „magyar" részről megjelenő ellenség, mely politikai vonalon az ú. n. „aktivizmus" formájában nyilatkozott meg, sokszor szinte nagyobb veszélyt jelentett a felvidéki magyarság számára, mint a durva és nyilt csehszlovák politika. Megtévesztő és tisztességtelen volt ez a politikai magatartás, a magyar gondolatnak pedig egyenesen bukását jelentette. Mert nem hirdetett mást, mint a cseh államhatalommal való együttműködést és ez a-L együttműködés a pusztulással és felszívódással volt egyenlő. Magyar részről ezért támadták mindig oly élesen az aktivista politikát. A felvidéki magyarság számára az ellenzékiség egyszerűen életkérdés volt, az egyetlen vállalható politika. A felvidéki magyarság sohasem szankcionálhatta azt a berendezkedést, melybe megkérdezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére kényszerítették külső erők — a Prágát támogató aktivizmus pedig ezt jelentette volna. A felvidéki magyarság politikai fejlődése tehát nagyjában a következőképen alakult: ellenzéki vonalon, a prágai imperialista és kisebbségellenes politika állandó tagadásán keresztül egy olyan népi célokat szolgáló önvédelmi front megépítése, ahol a kisebbségi magyarság legfontosabb életigényei biztosíthatók. Ellenzéki magatartása kifelé, pozitiv építő politika befelé. És ezt a politikai vonalvezetést az elmúlt húsz esztendő teljességgel igazolta. MEGSZÜLETIK A CSEH KÖZTÁRSASÁG A csehszlovák köztársaság a széthulló dunai Monarchia romjain alakult meg. Egy vesztett háború és belső összeomlás voltak az okok, amelyek az új állam felépítését lehetővé tették. Lloyd George 1918 január 5-én ugyan még úgy nyilatkozott, hogy „Ausztria-Magyarország felosztása nem alkotja részét az antant háborús törekvéseinek", s Wilson elnök 1918 január 8-iki ú. n. „14 pontja" is csak az „autonóm fejlődést" akarta biztosítani a Monarchia népei számára. S mégis, a hónapokkal később bekövetkező összeomlás már egészen más elvek alapján rendezte Középeurópát. A „rendezés" elve: az „önrendelkezési jog" lett volna, ám e szent elvet figyelemre sem méltatták a békeszerződések megszerkesztői. Az új államhatárok megrajzolásánál kizárólag a politikai szempontok és nem utolsósorban a háborús bosszú játszottak szerepet. Csak így érthető meg, hogy az újonnan létesített Cseh köztársasághoz, 6-8 milliót jelentő cseh nép uralma alá 3 és fél millió németet, 1.07 millió magyart, 2 millió szlovákot, 500 ezer rutént és 200 ezer lengyelt helyeztek. Tették mindezt az „önrendelkezési jog" alapján, az érdekelt nemzetiségek megkérdezése nélkül, sőt tiltakozása ellenére. Kimutatható, hogy már a köztársaság megalkotásánál nem az igazság, s a „wilsoni elv" játszotta a főszerepet, de mindenekelőtt a nemzeti gyűlölet, bosszú és az új cseh imperializmus megépítésének vágya. Jellemző e tényre