Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
A cseh kormány elfogadja a döntőbíráskodást
személyek vehetnének részt, akik 1918 október 28-án a szóban forgó területrészeken laktak, vagy e határidő előtt ott születtek, valamint ezek leszármazói. A jegyzékhez csatolt térkép a két kormány között vitás területet nyolc szakaszra osztja. A népszavazás ezekben a szakaszokban külön-külön folynék le. A csehszlovák csapatok ezeket a területeket november i-ig ürítenék ki és a közigazgatást november 15-ig kellene nemzetközi szerveknek átadni. Miután Pozsonyban 1908-ban egyik nemzetiségnek sem volt abszolút többsége, a magyar kormány ebben a kérdésben különleges megbeszéléseket javasol, amelyek a mostani tárgyalásokat követnék. A határvonal végleges megvonásával kapcsolatban bizonyos, inkább helyi jelentőségű kisebb véleménykülönbségeket, amelyekre a népszavazási javaslat nem vonatkozik, közvetlen tárgyalások útján lehetne a két kormány között elintézni. 3. A magyar kormányt az az' óhaj tölti el, hogy egy olyan állandó helyzet alapjait vesse meg, amely lehetővé tehetné a békés együttműködést mindazoknak a népeknek, amelyek Középeurópa eme részében helyezkedtek eh De — mondja a jegyzék — a magyar kormány nézete szerint ez a cél csak akkor volna elérhető, ha minden nemzetiségnek és természetesen a ruszinoknak is megadatnék a lehetőség, hogy saját sorsuk felől döntsenek egy nemzetközileg ellenőrzött népszavazás útján. Magyarország csak eme feltétel teljesítése után tudna Csehszlovákia új határaira szavatosságot vállalni. 4. Amennyiben a csehszlovák kormány nem volna abban a helyzetben, hogy a fentebb ismertetett népszavazási javaslatokat elfogadja, a magyar kormány a maga részéről kész volna az egész vitás területre, Pozsonyt beleértve, valamint a 3-ik pontban említett nemzetiségek önrendelkezési jogágak érvényesítése kérdésében döntőbíráskodásnak alávetni magát. A döntőbíráskodást a nyugati részeken Olaszország és Németország gyakorolná, míg a keleten fekvő területek egy része felett olyan döntőbíróság hozna határozatot, amelyben Olaszország és Németország mellett Lengyelország is részt venne. Mindkét fél előre kijelentené, hogy a döntőbírósági ítéletnek aláveti magát. A jegyzék végén a magyar kormány rámutat a veszedelmes feszültségre, amelyet a jelenlegi helyzet előidézett, továbbá arra a körülményre, hogy a csehszlovák javaslatra 48 órán belül válaszolt és annak az alapos reményének ad kifejezést, hogy a csehszlovák kormány hasonló gyorsasággal fog cselekedni. A prágai magyar követ a jegyzék átadásakor a gyors elhatározás szükségességére szóbelileg is rámutatott, mire — prágai jelentés szerint — a csehszlovák külügyminiszter kilátásba helyezte, hogy a kormány a legrövidebb időn belül válaszolni fog. Október 25.-én ült össze Prágában a csehszlovák minisztertanács, hogy a döntést meghozza. Még a minisztertanács alatt is történtek bizonyos kísérletek újabb taktikázásra, a végleges, határozott állásfoglalás elodázására. Voltak olyan hírek is, hogy a prágai kormány meg akarja vitatni a helyzetet — 100 -
