Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)
Fegyverbe !
hozzánk, hanem azért is, mert életet adó áramlásnak megindulását várom azoktól az új feszültségektől, amelyek a húszévi különéléssel járó fejlődés természetes következményeképpen jelentkezni fognak. És talán azért is olyan nagy az én örömöm, mert amikor még szó sem volt e visszatérésről, felelős helyről meghirdettem az új eszmék jegyében való megújhodásnak, a népi és szociális átalakulásnak gyors és gyökeres szükségességét. Terveket kovácsoltam, programot adtam és munkába vettem ezt a megújhodást, melynek szükségét az egyesülés küszöbön álló ténye csak még jobban kidomborítja. — Támadhatnak bárhonnan, nem keresek segédcsapatokat az ellenkező oldalon. Sem tömjénezés, sem támadás nem térít el attól az úttól, amelyet magam elé rajzoltam. Alkuvásra, kompromisszumokra azért, hogy nagyobb, de kétes megbízhatóságú táborra támaszkodjam, hajlandó nem vagyok. Aki nem akar, ne kövessen, forduljon szembe, vagy álljon félre és hallgasson. Hallgasson, de igazán, mert a bölcs szemlélők vállvonogatásában és kritikájában rejlő destrukciót tűrni nem lehet s aki erre akar berendezkedni, számoljon vele, hogy a nyílt ellenfélnél is élesebb szembenállásban lesz része. Tudom, hogy az országnak s különösen fiatalságának színejava, s merem mondani, az egész országnak túlnyomó többsége ugyanazt érzi, hiszi és vallja, amit én, amit bemutatkozó beszédemben is hirdettem, hogy össze kell forrnunk a népi egységnek és a szociális igazságnak jegyében. — A programból, amelyet a tavaszi és nyári hónapok folyamán adtam, sem az eszmei háttér, sem a gyakorlati pontok tekintetében nem veszek el semmit. De az idők járása a megvalósítás ütemének meggyorsítását és egyes vonásoknak erősebb kidomborítását teszi szükségessé. — Néhány vázlatszerű vonással szeretném a követendő utat előrajzolni. Néhány programatikus alapigazsággal, amelyet az, aki követni akar, százszázalékig kell, hogy osszon. — Erős nemzeti érzéstől fűtött és katonai szellemtől átitatott társadalomra van szükségünk, amelynek megteremtésénél a magyar szellemiséggel összeegyeztethető külső eszközöktől sem szabad visszariadnunk. — A katonai szellemnek magva a hadsereg, amelyért minden áldozatot meg kell hoznunk. — Testből és lélekből áll az ember, teste és lelke van a nemzetnek is. A nemzettest védelme faji öntudatot igényel s a fajnak védelmét és ápolását. — A nemzet lelke is reformra szorul. Szent István évében igazabb keresztényekké kell lennünk. Tehát keresztény erkölcsöket az egész vonalon, magánéletben s közéletben egyaránt! Igaz keresztény hitet és evangéliumi harcos szeretetet kell oltanunk minden magyar lélekbe. Tisztaságot, egyszerűséget, puritánságot és az áldozatnak szellemét. — Társadalmi épületünkből az osztályelkülönülésre emlékeztető korhadt gerendákat el kell távolítanunk és új, az ideális tagozásnak megfelelő erős tartó oszlopokkal helyettesítenünk. Nem hirdetek egyenlőségi tanokat. Vannak különbségek, kell hogy legyen az értékeknek egy hierarchiája, de ebben rangadó csak az lehet, hogy ki mennyi hasznot tud hajtani nemzetének. — 96 — 7
