Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megszakadnak a komáromi tárgyalások (Dr. Kapy Rezső)

És míg odalent zengett a Himnusz, Kánya Kálmán megnyitotta a tanácskozást és felolvasta a magyar delegáció végső válaszát: -— Amint már ismételten kijelentettük, mi a legjobb, legőszintébb szándékokkal és abban a biztos reményben jöttünk ide, hogy a lehető legrövidebb időn belül sikerülni fog olyan megegyezésre jutni, amely biztos alapra helyezi az országaink között fennálló viszonyt. — Sajnos, ez a reményünk nem ment teljesedésbe. Nem akarok itt újból bizonyos kedvezőtlen jelenségekre hivatkozni, mert ez részünkről a tárgyalások során többször megtörtént. — Hangsúlyozottan ki kell azonban emelnem, hogy az új határokra nekünk ma reggel átnyújtott ellenjavaslat annyira eltér a mi felfogásunktól, hogy az újjárendezés alapelvét illetőleg oly ür tátong a két delegáció által kepviselt álláspont között, hogy annak áthidalását, meggyőződésünk szerint, ezektől a tárgyalásoktól nem remélhetjük. — Ezért a magyar királyi kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti és Magyarország Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri. Kánya a szöveget magyarul olvasta fel, majd a diplomáciai szokásoknak megfelelően, átnyújtotta Tisonak a francia fordítást is. A cseh bizottság tagjai némán, sápadtan ültek. Tiso átvette a fordítást, felállt és csak annyit mondott: — Tudomásul vesszük. Az egész ülés csak annyi ideig tartott, míg odalent elénekelték a Himnuszt. Amikor zúgott: — Megbűnhődte már e nép ... — Kánya és Teleki már fel is állottak és elindultak az ajtó felé. Elsőnek Kánya Kálmán, majd Teleki Pál és a bizottság többi tagja lépett ki. Valamennyiök arca komoly, ünnepélyes és megindult volt. Szó nélkül indultak el a lépcsőház felé. A cseh rendőrség vezetője az előszobában a telefonhoz ugrott és sietve adta ki az utasítást az őrszobára: — Az erősebb kordon azonnal menjen ki, a bizottság visszatér. A magyar delegáció megindult lefelé a lépcsőn. Lent a boltíves kapualjban Kánya Kálmánt körülfogták az újságírók. Nem kérdezett senki semmit, csak várakozóan néztek a külügyminiszterre. Kánya Kálmán halkan, nagyon meghatottan ezeket mondotta: — A tárgyalások megszakadtak. A magyar delegáció abban a felfogásban volt, hogy a tárgyalásokat gyorsan be tudja fejezni. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy olyan jelenségek merülnek fel, amelyekből egyáltalán nem lehet arra következtetni, mintha a csehszlovák delegáció a gyors befejezést óhajtaná. Zavaróbb momentumok is merültek fel, amelyek nem mutattak békés szándékokra; így például az, hogy mialatt állandóan hangoztatták, — 86 — 6