Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megszakadnak a komáromi tárgyalások (Dr. Kapy Rezső)

Kánya Kálmán és Teleki Pál, akik sok komoly és nagy diplomáciai tanácskozáson vettek már részt, módfelett csodálkoztak ezen az eljáráson, de ugyancsak gyakorlott önfegyelemmel ottmaradtak. A cseh bizottság ezután a delegáció vezetőjének távollétében terjesztette elő a második cseh ellenjavaslatot. Ez a javaslat valamivel tovább ment, mint az első. Eszerint hajlandók lettek volna visszaadni a Csallóköz egy részét, továbbá a határmentén Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa és Ungvár alatt kisebb sávokat, de nem adnak vissza egyetlenegy várost sem. Az ebben a javaslatban felajánlott felszabadítandó terület kiterjedése 5200 négyzetkilométer, lélekszáma pedig 345.000 lett volna. Kánya Kálmán és Teleki Pál végighallgatták a javaslatot és kijelentették, hogy azt részint bővebben át akarják tanulmányozni, részint telefonon vagy személyesen érintkezésbe akarnak lépni a magyar kormánnyal, hogy megadhassák a választ. — Nagyon helyes, — kaptak rajta örömmel a csehek — akkor hoszszabb időre elnapoljuk a tárgyalást és folytathatjuk valahol másutt. Legjobb lenne Pöstyénben ... — Nem, — rázta a fejét Kánya Kálmán — én autóval este hat órára visszatérhetek Budapestről. Nem sajnálom a fáradságot. Végül megállapodtak abban, hogy a magyar delegáció este hat órára ad feleletet. Kánya és Teleki visszatértek a Zsófia hajóra. Innen azonnal telefonon felhívták vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt. Rövid beszélgetés után Kánya Kálmán, Teleki Pál és Andorka Rezső vezérkari ezredes háromnegyed tizenkettőkor autón elindultak Budapest felé, hogy a miniszterelnököt részletesen tájékoztassák az új cseh javaslatról. Komárom népe érezte, hogy ez a nap döntő jelentőségű lesz. Már a délutáni óráktól kezdve ismét mindenki az utcán volt, úgy várta Kánya Kálmán és Teleki visszaérkezését. Érezték, hogy a magyar miniszterek most a döntő választ hozzák. Az egész város lázas türelmetlenséggel várakozott, éppúgy, mint vasárnap este, amikor a magyar bizottság először tette lábát Komárom megszállott földjére. Mindenki virágot szorongatott a kezében. Délután öt óra tájban különös meglepetés érte azokat a komáromiakat, akik a nemrég visszakapott rádiójukon igyekeztek pesti híreket hallgatni. öt óra után néhány perccel megszólalt a pozsonyi rádió és a következő felhívást harsogta: — Polgártársak és katonák! Tudjátok, hogy a szlovák kormány és a magyar delegáció tagjai Komáromban már néhány nap óta tárgyalásokat folytatnak. A magyarok olyan nehéz feladatok elé állították a szlovák kormányt, hogy azok teljesítése függetlenségünk elvesztését vonná maga után. — A legújabb fejleményekből arra kell következtetni, hogy a békés megoldás zsákutcába kerül. A magyarok azt gondolják, hogy leszereltük hadseregünket. Súlyosan tévednek, mert csak azokat a katonákat bocsájtot— 84 — 6