Matolay Géza (szerk.): Felvidékünk – honvédségünk Trianontól-Kassáig. Történelmi eseménysorozat képekkel (Budapest, Vitézi Rend Zrinyi Csoportja, 1939)

Megszakadnak a komáromi tárgyalások (Dr. Kapy Rezső)

MEGSZAKADNAK A KOMÁROMI TÁRGYALÁSOK írta: DR. KAPy REZSÓ Október 12.-én, szerdán féltizenegy órakor érkezett vissza Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál Budapestről. Egyikükön sem mutatkozott a fáradság legkisebb jele sem. A Zsófián rövid tanácskozás kezdődött és tizenkét órakor, amikor a Szent András templomban megszólalt a déli harangszó, már ott ült a bizottság a tanácsterem zöld asztala mellett. A tárgyalást gróf Teleki Pál nyitotta meg, közölte, hogy a magyar kormány álláspontja nem változott és nem változhatik, a magyarok ragaszkodnak eredeti követelésükhöz és ismételten felszólítják a cseheket, közöljék határozott ellenjavaslatukat. Tiso ekkor végre, a negyedik tárgyalási napon, ismertette az első ellenjavaslatot. A magyar delegáció tagjai meglepetéssel hallották ezt az álnaivitással előadott tervet. Az új javaslat arról szólt, hogy Csehszlovákia hajlandó visszaadni a Csallóközt, a Kis-Dunáig, de csak a Kis-Dunáig. Ettől északra már nem. Komárom az egyetlen város, amelyet hajlandók átadni, de mint szabadkikötőt, ezt is biztosítani akarják a maguk számára. Az egész ülés csak addig tartott, amíg Tiso ezt a javaslatot felolvasta. Utána Kánya Kálmán és gróf Teleki Pál azonnal a leghatározottabban kijelentették, hogy ezt a javaslatot nem fogadhatják el tárgyalási alapul és ha a csehek folytatni akarják a tárgyalásokat, tegyenek másnap reggel kilenc óráig új ellenjavaslatot. A cseheket zavarba hozta ez az ellentmondást nem tűrő visszautasítás. Rövid tanakodás után kijelentették, hogy csütörtökön reggel kilenc órakor előterjesztik újabb, második számú ellenjavaslatukat. Csütörtök, október 13-ika, már a tárgyalás ötödik napja volt. Reggel még nem tudtuk, hogy egyúttal — az utolsó is. Amikor kilenc órakor a delegációk összeültek, alig tíz perc múlva meglepő dolog történt. Tiso felállt, előhúzta zsebéből az óráját s mintha csak egy kávéházi asztal mellől állt volna fel, hanyagul kijelentette: — Bocsássanak meg az urak, hirtelen Pozsonyba kell mennem, fontos belpolitikai ügyben ... Már köszönt is, vette a kabátját, kalapját és lesietett a ház előtt várakozó autójához. — 83 — 6