Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamásné Zsadányi Mária: Régi történet

— Ezt szerencsésen megúsztuk. A folyosó egyik sarkában a hajdú ült, göndör, szürke bodrokat eregetett egy hosszúszárú pipából és sunyi, jókedvű fény villant át a szemén, amikor a szobából kiforduló kerülőket nézte, és meglátta rajtuk a nehéz tehertől szabadult válluk könnyűségét. Lassú, tempós lépéssel állt meg előttük. — Ügy látom, nincsen semmi baj, elmúlt a veszedelem. — El a, szerencsésen, de megizzadtunk egy kicsit előtte. A hajdú szemében a sunyi feny lángot kapott. — Majd elfelejtődik minden a mai estén, ha majd nagy kanál' lal kanalazunk Somi Erzsinél. Meri, úgy-e ott lesztek tik is? — Hát minek lennénk mi Erzsinél? — Azt kérditek minek? Hát még azt sem tudjátok, hogy ma forog Erzsi a negyvenbe. Bizony, ha nem tudnám, magam sem hinném el, mert igen formás fehércseléd. Annyit mondok, ott legyetek, mert halálosan megsértődnék, ha föl nem köszöntenétek. örömmel hagyták rá a hajdúra: — Ott leszünk, persze, hogy ott leszünk. Ügy is lett. Este, amikor a nagyharang elkongatta a békét és "az áhitatot a napi munkában elfáradt emberek szívében, útrakelt Siró uram a városi hajdúval az Erzsi háza felé. Odaértek. Bent vígan volt a beszéd és ahogy egy kissé megbillentették a zsalugátert, látták, hogy bent a nagy asztal körül, a jóllakottságtól elterpeszkedett testtel ül a hat kerülő. Csiklandós mókákat beszéltek egymásnak, a pipák füstje vígan szállt a mestergerenda felé és már szürke fátyollal húzta be a szobát. Siró uram könyökével oldalba lökte a hajdút. Az se volt rest, nem kellett soká noszogatni, olyan hatalmas kukorékolásba kezdett, hogy akármelyik kakas megirigyelhette volna. Bent egy darabig senki se ügyelt a kukorékolásra, kocogtak tovább szorgalmasan a poharak, de a kukorékolás kint csak nem akart abbamaradni. Szász István meglökte Jónás Ábrist, egy kicsit göbözte már a szavakat. — Nézd mán meg te, ki az, aki megbolondult odakint. Jónás Ábris meg is indult, de az ajtóban Siró városgazda hatalmas alakjába ütközött. — Hová mégy, Ábris? Térj csak vissza. Maga előtt tolta Ábrist a városgazda, úgy léptek be a kivilágított házba. — Mulatoztok, mulatoztok ... — Tesszük, gazda úr. — Hát oszt mire mulattok? — Erzsi kínált egy kis harapnivalóval, merthogy születésnapja vagyon. — Harapnivalóval? ... Oszt jó az a harapnivaló? Bakó Mihály megtörölte a bajuszát. A többi is. 91