Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamásné Zsadányi Mária: Régi történet

biztos léptekkel rótta az útját, fölfigyelt a kis neszekre, de ember nem járt sehol, csak néhány megriasztott mezei egér surrant el mellette. Ez a surranás is úgy tetszett ebben az elterülő fekete, nagy némaságban, mintha legalább is őz szaladt volna az erdő felé, Siró uram nem volt abban a hangulatban, hogy érzékelni tudta volna a sötét éjtszaka apró megmozdulásait, szépségeit. Ő a tolvajt szerette volna nyakon fogni. De éppen ma bújtak el valamerre, talán megérették a veszedelmet. Lassú, fáradt léptekkel jött le a hegyoldalon, a sikertelen út fárasztotta el. De ni csak! A szeme kerekre tágult, olyan lett a szeme, mint a hiúznak, elnyelte vele a sötétséget és világosan látta, hogy valami fehér villant az egyik fekete bokor nagy árnyékában. Ősi vadászszenvedély tágítja és remegtette meg az orrcimpái. Lassú, zajtalan mozdulattal nyúlt a fegyveréhez és lövésre készen állt kezében a puska. A puska csöve mereven rajzolódik előre a hold világításában. Nesztelen a lépése, mint az áldozatára lecsapó párducé. Két nagy fekete ember állt a bokor mellett, a hold világánál látta, hogy cigányok. Valamin osztozkodtak. Valami tollas tömegen. Ez nem szőlő. Jobban nézte. Ezek döglött kakasc-n, tyúkon osztozkodnak. Egészen a hátuk mögött állt már, a fegyvercső vége majdnem a cigányokat érte. Elfojtott, indulatos hangon osztozkodtak, mert veszekedés nélkül nem gilt a cigányzsákmány, ijedten rándult össze mind a kettő. Nagy fehér szemgolyójuk majdnem kiesett a helyéből, amikor Siró uram dörgő hangja megszólalt a hátuk mögött: — Mit kerestek itt? Hol loptátok? A két more egymásra néz, mintha egymást biztatnák. Az egyik meglökte a másikat. — Kezsdjed mán, no. A cigánynak remegett a hangja, nyelt egy nagyot elébb. — Jaj, tekintetes urajn instálom, nem loptuk mi azstat. Csak estének idején a falun kívül tébolyogtak, azst hittük, hogy vad tyíkok, hát összefogdozstuk. Siró uramnak dörgött a hangja, az útjára indító nagy indulat még most sem csillapodott el benne egészen. — Akárhonnét vettétek, most vegyétek a hátatokra és jösztök velem a városházára. De azt megmondom nektek, hogy amíg megyünk, ha egy szót is szóltok egymáshoz, lelőlek benneteket. Megindult a kis csapat. Elől a két hatalmas cigány, hátukon a hét döglött tyúkkal. A hátuk mögött, a cigányokra irányított egyenes puskacsővel, Siró uram. így mentek a város végéig, a keresztútig. A két cigány egész úton hallgatagon ment, csak néha pislantottak egymásra és félelem tükröződött a szemükben. A keresztúthoz értek. Itt újra összenézett a két cigány és annyit kiáltott az egyik a másiknak: 88