Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Marék Antal: Ballada a végekről

— Idesapámért jöttem. — Minek, te? — Idesanyám mondta, hogy jöjjön haza, mert beteg a ló» — Majd szólok az apádnak. Ezalatt a gyerek szeme megszokta a füstöt és bámulva nézett körül. Most már megismerte Szabó Andrist, Barta Sándort, Füst Ferencet, a legkisebbik Balog-gyereket is, aki csak úgy lebzselt ott a nagyok között, pedig alig mult el tizenöt éves. A keresztapját is látta, amint a kocsmárossal, aki orosz hadifogoly volt, kártyázott a sarokban. Nagyokat vertek az asztalra s a piszkos, begörbült sarkú kártyákat hangos kiáltozással dobálták halomba. Csak az édesapját nem látta még semerre. — Na, mi az, kölyök? Még nem alszol? — Nem alszom még — felelte gyorsan az apjának és nyelt egyet, mert hogy éppen előtte harapott nagyot a mákoskalácsból. — Idesanyám üzeni, hogy jöjjön haza idesapám. Beteg a ló. — Beteg! Hát aztán mi baja van annak a dögnek? — Nem tudom — válaszolta a gyerek s egyszerre újra nézelődni kezdett s megint beleharapott jó harapásnyit a kalácsba. Odakint aprókat lépett a gyerek az apja hosszú menése mellett. Bodor Péter nem is ügyelt többé rá. A lóra gondolt, amelyet tavalyelőtt vett a gácsi vásáron. Nem volt annak akkor semmi baja. Ma este is megetette, megitatta, akkor se látszott, hogy beteg lenne. A szőre fénylett, a szeme ragyogott, ahogyan közeledtére hátranézett a jászol mellől. Míg a gyerek előrekerült a hídnál és szaladásnak eredt, megtelt a szíve szorongással. Egyenesen az istálló felé tartott. Egyszerre az asszony hangját hallja a pitvar felől. — Na mi az? — szólt vissza Péter csak úgy félvállról nagy kelletlenül. — Ide jöjjön már kend! — szólt újra az asszony. Lassú mozdulatokkal került vissza. — Mi baja a lónak? — kérdezte, mikor az asszonyhoz ért. — Nincs annak semmi baja, hála a jó Istennek. — Nincs baja? — kérdezte csendesen. — Nincs. Azért üzentem így csupán, mert biztosan akartam, hogy hazajöjjön kend — ékeskedett beszédjével az asszony. — Nem beteg a ló? — Nem hát, hányszor mondjam még. Hanem ide hallgasson kend, Téter. Amott a mi pajtánk mögött, a micsuri úton elakadt a Velký Pavel szekere. Ügy hullott szét a hátsó kerék küllője, mintha ott se lett volna. Itt is járt a telepes, nem tud segíteni magán az istenadta. — Ezért hívattál. — Ezért! Ki segítsen rajta, ha nem kend? Éjféli miséről mentek hazafelé, így történt. — Hát aztán. Mi közöm hozzá? 85