Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Kiss Ibolya: Oceánum mellett

Oceánům mellett Irta : Kiss Ibolya Tavasz volt már, de még ködöt szitált a reggel s a háztetőket éli dér festette fehérre. A déli nap azonban már színt csókolt a fűbe. csendült a rét a város határában s kidugta már fejét itt-ott a kikirics A délutánok azonban rövidek voltak még s Ďáncka magastetejű házai közé korán lopta be magát az esti félhomály... A bujdosó ! öltő, hogy jobban lásson, közel hajolt a sárgult papírhoz s gyorsan . rcegtette tollát. Sietnie kellett, ha a sötétség beállta előtt be akarta fejezni a verset. A Krakkóba csempészett huszonnégy hordó bor ára fogytában volt — takarékoskodnia kellett a faggyúgyertyával. Gyengülő szeme :..zonban könnyezni kezdett, abbahagyta hát az írást s az ablakhoz lépett. A szemközti házban már világított a gyertya s lent, mélyen a hátakon túl zúgott, morajlott a tenger. A tenger! Felsóhajtott c visszaült helyére s a már kész vershez hozzáírta a dátumot. Nem láíta már, mit ír a keze, inkább érezte, mint látta a sorokat: „Ezeket íróm A tenger pariján Oceánům mellett Kilencvene gyet Mikor jegyeztek Másfél ezer feleli." A teleírt lapot aztán összehajtotta s betette a „Psalmok" könyvébe, ő maga pedig kopott mentéjét vállaira dobva lesietett a sötét lépcsőkön, hogy elballagjon a Visztula torkolatához, melyen még ott ringott a hajó, mely őt idehozta Nagy-Lengyelországból. Mindennap megtette ezt az utat. Behúnyt szemmel is odajutott volna. Szűk sikátorok közt jött ki a főtérre s onnan nyílegyenest a tenger partjához ... Útközben azonban egy kis kocsma állott. S valaki ma nyitva hagyta az ajtaját. Citerahang szűrődött ki az esti homályba, víg. pattogó ritmus, mely meggyorsította az álmodozó járást s vért kergetett az elpetyhüdt izmokba ... 79