Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Ásgúthy Erzsébet: Nyitott ablakok

— Tegnap nem esett — mondja. — Nem . . . Tán az eső miatt maradt itthon máma? — kérdezem, hogy folytassam a beszélgetést. — Azt hittem, a litániára ment... — Litániára? — néz rám csodálkozva, majd hirtelen észbekapva: — ó. azt csak a mama találta ki, hogy Mihola úr meg ne sértődjön ... Nem szokok én litániára járni. — Inkább moziba megy vasárnap délután, ugy-e? — Most már oda se megyek többet... — mondja rezignáltán, s az orra kicsit vörös lesz. — Ugyan miért? — faggatom. Mert az eddigi jelek szerint Valika mindenkoron szenvedélyes hallgatója és hirdetője volt a film igéinek. Válaszként felhúzza a szemöldökét és vállát majd újra leereszti és maga elé mered: — Tegnap még voltam — mondja végre, mint aki messze emléket temetget A dolog kezd rejtélyessé válni. — Talán valami bánata van Valika, hog7 olyan szomorú? — mondom Rámnéz, de nem nyilatkozik. — Délelőtt is láttam, hogy sírt — kegyetlenkedem vele, — biztosan nyomja valami a szívét... Csak nem szerelmes? — Ugyan! — veti fel a fejét túlzott fölénnyel. — Hát mit teccik rólam gondolni? Csak nem fogok egy férfi után sírni — mondja gúnyos mosollyal, de gyanúsan reszket a hangja — és különben is nem éri meg egyse, de egy se, hogy az ember szeresse őket és ... Hirtelen elfullad és beharapja az ajkát — Na jöjjön ide Valika — biztatom — és mondjon el szépen mindent. Ránt egyet a vállán. De látom, hogy megkönnyebbülés neki a bes*zéd és várja, mint a duzzasztott patak, hogy megáradhasson. — Talán Mihola úr? — kérdezem. De erre csak megvetőleg legyint: — Ó, a Mihola . .. — Hát hogy hívják? Vagy nem ismeri személyesen? — Kit, a Ferit? Hát hogyne, hiszen már egész nyáron együtt jártunk. — No és most? Hát máma miért nem mentek együtt sétálni? — Már többet nem megyek vele sehova... — és megint elborul s lassan megindul az ablakom felé. — Én már többet nem szolok hozzá ... — Hát akkor miért nem ment a Miholával? — kérdem. — Mert gyűlölöm a férfiakat — fakad ki erre. — Nem keü nekem egy se. Egész nyáron rá sem néztem egyre se, csak a Ferivel jártam és most azt mondja nekem, hogy mégis csak egy leánynak'az imponál, ha valaki mézet ken a kenyerére és hogy ő bizony... — tcccik n