Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Zerdahelyi József: Zakár Manci küszködése

ételt. Kát. egész nap egy harapás szalonnán dolgoztam. Édesapám meg olyan természet munkába is, hogy nem állja a lemaradást. Éde sanyám meg szereti, ha becse van a főztjének, most is megcsillogott a jóságos szeme, amikor a tálba öntötte a második adást — Egyetek no, jó, meg kövér is — mondta. — Jó — szólott édesapám fösvény szóval. ^ Bennem is megszusszant az evés és a röges életem bajára is könynyebben fordulhatott az eszem. — Hogy elfogyott a túrósgaluska, édesanyám a két száraz karját az asztalra támasztotta, úgy fordult nekem. Olyasakat mondott, hogy bolond vagyok, a Maris bolondja, pedig pénz kellene, meg birtok az ő fia csak a kisujját mozdítsa, akkor is választhat akár az Erdélyi Pirost, akár a gazdag Simon Laci egyetlen leányát, de meg elmehet a hatodik raluba, onnan is a legtejesebbet hozhatja el. Hiába törjük a testünk, az új birtok ára mind adósságból fizetődött, attól nem szabadulunk, hacsak én nem hozok pénzes lányt a házhoz. Szaporázta a szót, sebesen vert vele a mejjemre, de én nem szóltam. Csak hallgattam, mintha nem is nekem mondaná. Rákészültem reggeltől, de azért is hallgattam, mert édesanyám mondta, az pedig másabb, nincs olyan éle, mert akármi is az, a szívéből van és egyetlen gyerekéhez való szerelem hajtja. — Meg ami a legnagyobb, cseléd, nyomorult, házbéres zsellér, a szegénység ott néz be a házba, ahol akar. Idehoznád az én udvaromba, az apád udvarába, a birtokba ültetnéd azt a prédát? Szolgasorból házasodik az én fiam, a falu első gazdája? Meg aztán hova viszed? Én egy haj alatt vele meg nem maradok. Én nem kolduskodok vele. — Mind tüzesebben mondta. — Meg aztán nem is olyan dolgos, nem is olyan tiszta, csak a nyelve jár, meg a derekát riszálja a legények felé. Szenvedtem a sebes szót a lócán, de hogy édesanyám a Maris erkölcsébe taposott, kivert a képemre, a homlokomra a pirosság és felpattantam. — Azt pedig ne mondja édesanyám. Az nem úgy van, de ha igaz volna is, akkor is hiába, akkor is feleségül veszem a. Marist, ba maga az ördög lakna benne, ha az egész világ ellene mondana. Hogy így kimutattam a szívem érzését, édesanyámban is felforrott a dolog és keményen a szemembe vágta: — Csinálhatsz, amit akarsz, de az én fiam az én akaratomraal nem vesz. szolgasorból asszonyt. — Aztán nagyhirtelen háttal fordult s ment a dolga után, ahogy máskor, csak keményebben taposott, meg az ajtócsapódás volt másforma. Édesapám a lócán húzódott meg és vékony pipafüstöt eregetett a foga közül. Mondani akartam neki a dolgot, úgy, ahogy bennem tüzelt, ahogy feszített, ahogy fájdította a szívemet, de a gondbaborult képe belémfojtotta a szói. Leroskadtam hát a lócára, ráhajlott a fejeni 58