Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Darkó István: Fekete szivárvány

ÎStStt zsinór is van rajta. Panyókára is jól áll, nemhiába Hasonlít a begyx ember élete a lovaskatonáéra. A sovány szabó azelőtt öt emberrel csinálta a kozsukot Most egymaga is győzi. A régi időből nagy munkaasztala, mellette hosszú lócái maradtak a szobában. Tanácskozásra nagyon alkalmas volt így ez a szoba. Gyurkó rájuk nyitott. Az asztalfőn a fiatal tanító ült Éppen ezt mondta: — Golyót a hasukba! A szabócska felugrott és kituszkolta Gyürkét az ajtón. A csepegő alatt hátravittc egy sötétebb kamrához. A juhász arccal fordult neki: — Készen van a kuzsukom? — Vasárnapra mondtad, készen van. — Akkor hát megkaphatom. A szabó kihozta a kozsukot és Gyurkó elé tartotta: — Tetszik? . .. De hallod-e, öreg, mondd meg gyorsan. Gyurkó kíváncsian nyúlt a kozsuk után. Oldalt pillantott és megkérdezte: — Azok mit csinálnak a műhelyben? A szabócska nyelt egyet. Beteg szeme szikrát vetett és gyanakodna ugratta neki a szikrát a juhász arcának. A ködmönt a kezébe dobta, odanyomta olyan erővel, hogy együtt mellbe is taszította Gyurkót és szinte lelökte a tornácról: — Itt a munka, nézegesd meg, o.ztán majd kijövök. Ismerte a vevőit. Mielőtt elviszi, nézegesse meg alaposan. Félóráig eltart az. Ka egymagában nézegetheti, bátrabban és biztosabban kitapogathatja, hogy akad-e kifogásra való rajta. Fedezze csak inkább fel most a hibáit, mert ha vizsgálat nélkül viszi haza, délutánra úgyis visszahozza. Egy darabig gúnyosan nézte a juhászt. Huzakodva szólt hozzá: — Aztán jól nézzed meg ám. — Meg is nézem. Ára van. — Hát csak ré~d is. Lépett egyet a szabócska és suttogó, de kiáltozással is felérő hangon még ezt mondta: — Addig én bemegyek a tanácsba. Gyurkó kíváncsian nézett utána: — Hová mégy, hallod-e? A szabócska olyan arcot mutatott, amilyen a tanítónak volt: — A nemzeti tanácsba. III. A kozsuk bőrével meg volt elégedve Gyurkó. A színe is szép barna és a tapintása is olyan, mint a párhónapos kisgyerek bőröcskéje. Belül a szőrt inkább szerette volna fehérnek, azonban ezt ő kívánta feketének, mert a fehér elsárgul a viselésben a sok piszoktól. A kozsuk hátán és alól, a gomboknál elegendő virág és zsinór volt. Kinyújtott karral eltartotta magától, rátette a folyosó karfájára és hosszasan szemlélte. Észrevett rajta valamit. Megnézegette alaposan, közelről, ráhajolva. Nem tévedett úgy van. Sokáig töprengett az észrevételén. Akkor sürgető siefeéssel jött ki a tanácsból a szabó: — Meg vagy vele elégedve, igaz-e? Azt mondom neked, hogy ez békebeli munka. — Gyurkó rábólintott: — Megtartom. Sajnálom, hogy fekete belül. .. 47