Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Szombathy Viktor: A birtok nem eladó

— Ka majd az Esterházy herceg küldötte keres, vezessék hozzám. Itt várom meg. S mivel egyébként takarékos ember volt — ô akarta megvenni az illavai háromszáz holdat, — vizet melegíttetett s maga kezdett hozzá a borotválkozáshoz, mint néhai József császár, ha úton volt Meg is mosakodott, át is öltözött feketébe, hogy illendően várja az Esterházy emberét s a harmincezer forintot, úgy rendelt magának vacsorát s embereinek, jószágnak illő ellátást. Nem volt pöffeszkedő, gőgös ember, sőt, igen szolid természetű, de ma nagyon meglátszott rajta, hogy nagyúr embere. Még a parancsszava is pattogóbban hangzott. — Jöhet a vevő! — tapogatta meg zsebében a kontraktust — Jöhet az eladó! — zárta el ugyanakkor gondosan egy vasládikóba a harmincezer forintot Bóka Gergely, Esterházy herceg követe odaát az Arany Oroszlánban. Másnap eleredt az e3Ő, szürkén és szomorúan paskolta az utcát. Tócsák terültek el a piacon, a Nyitra vize sárgán, iszaposan rohant az Apályi-sziget felé, hogy a Vággal összeölelkezzék a nádasok tövében. Üresen ásítottak az utcák, csak az Esterházyak huszárja silbakolt az Arany Oroszlán kapujában, hahogyha feltűnnék az Illésházy követe, illően tudja jelenteni Dóka jószágigazgató uramnak. Az illésházy huszárja — nemhiába trencséni legénynek született, — már óvatosabb volt, csak az ivóból pislogott kifelé néha-néha s úgy leste az. Esterházy harmincezer forintját — Biztosan, ilyen sárban nem akar elindulni — vélte Sebestyén s mivel hatalmasan ebédelt luteránus lévén, nem tartotta a pénteki böjtnapot úgy elaludt délután, hogy csak az esti harangszó verte föl. — Volt-e itt az Esterházy herceg küldötte? — szalajíatott le a huszárjáért. Az ifjabbik Andris keresztbenálló szemekkel felelt a kérdésre: — Dehogy volt, instálom alásan. Dóka Gergely ugyan böjtöt tartott — veszprémi születés, — csakhogy annyiféle kecsegét pontyot, süllőt evett össze (a komáromi halászok árulták), hogy estefelé meghívatta magát a szolgabíróhoz egy kis friss szentpéteri borra. — Ha az Illésházy követe érkeznék, küldjetek át értem — mondta huszárjának, — ne resteljen addig is várakozni rám. Hanem az Illésházy követe nem is mutatkozott a piacon. Harmadnapra tudta az egész Újvár — már persze csak az, akit illet, — hogy a két nagyúr követe egymást várja holmi tárgyalásra, beszélgetésre, kontraktus kicserélésre. Egy-egy kíváncsi esküdt, berencsi nemes, otthon csellengő jurátus félnapokat elácsorgott az Arany Oroszlán előtt vagy a Három Sárkány ablakaival szemben, hátha megleshetné a nagy pillanatot, amikor az egyik nagyúr küldötte mégis csak megindul a másik felé. 28