Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Tamás Mihály: Sors

Csak azután szólt megint András. — Mondom mégegyszer, hogy lehet... mer aki ad valamit, vissza is veheti. Kell, hogy ilyen legyek a törvény. öreg János nagyon elcsendesült — Ha mán a törvény segíthet csak az emberen, akkor az r»án nem segítés, a törvény csak ártásra van, arra csinálódott. Kint az utcán az egyéb szekerek köpött ismerős szekér zördült feifülelt rá a két öreg ember. Felfülelt, aztán Csele András állt fél elsőnek, nem szólt egy árva szót csak lefordult a tornácról. De nem fordult le elég hamar, nem kerülhette el a jövőket, mert akkorra már kitárult a kapu, befordult a szekér, ott ment el mellette, ifjú János ránézett, de nem köszöntötte, csak az asszony, az állt a kapu mellett fogta a kapu szárnyát, az szólt oda neki. — Jó estét, András bácsi. — Neked is, Erzsi. Hátrahajtott a szekér, az asszony fellépett a tornácra, ölbekapta a gyermeket, megtörölte az orrát a két ujjahegyével, aztán letette. Öreg János is felállt. — Itthon vagytok?. — Itthon. Ifjú János a lovakat fogta ki, azután a hízókhoz nézett Egy pillantásra már hallani volt a hangját. — Héj j a krisztusát! Mér nincs ennek az állatoknak vizek? öreg János lebotorkált a garádicson, a fiához ment. — Mertem nekiek délben, azóta biztos elfolyt a vályúból. Nagyon kemény volt az ifjú János szava. — Ha elfolyt, hát mert vón nekiek másat... azér ül itthon .., öreg János békével hagyta rá. — Hiszen lehetett vón merni megint, de gondoltam, j ősziek haza... Oda se figyelt a fia, mert a kamrához ment ahol a tengeri daráló állt Benézett a kis ajtón, de ki is fordult azonmód. — Látom darát se készített — Rossz a kerek ... — Rossz az istennylia, hogy nem odavág, ahová kéne ... De azért visszatért az ajtóhoz, bement, megforgatta a darálót cs látta mindjárt, hogy nem kap a fogaskerék a másikba. Közelebb hajolt hozzá, próbálgatta, igazgatta, a csapágyból ugrott ki a tengely, helyre tette. Forgatta, most már fordult a dob. Kiment. — Mék kerek rossz? ... Jöjjön ide, nézze meg, hogy forog. Odaintette az apját, a darálóhoz lépett, megforgatta, öreg János nagyon nézte, fájdalom lett a szemében. — Ugye, hogy forog? — Forog. — Csak magának nem forgott •— Nekem nem akart — Mer maga nem akarta. 32