Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])
Tamás Mihály: Sors
Sors ïrta : Tamás Mihály A két vén ember már jó órája üldögélt a tornácon. Eleinte még egy kevés nyugtalansággal voltak, mert hiszen még fent járt a nap, ilyenkor még lehetett volna tenni egyeí-mást a ház körül, de most, hogy lebukott a nap, valamelyest megnyugodtak. Most már tehették, most már kedvükre kuporodhattak a kisszékre. Pedig a koruk felől megtehették volna ezt a fényes délidőn is, mert öreg János megvolt a hetven, a látogató vendége, szomszéd Csele András túl is volt rajta. Dehát úgy van ez, hogy aki dologban nő fel, annak dologtalanság betegség, a betegség meg bűn, amiről tehet az ember. — Nem tom, mit fog szólni Jani, ha haza kerül, mert nem daráltam tengerit a hízónak. Próbáltam, de rossz a kereke a darálónak, nem kap be a másikba így oszt nem forog a dobja ... C^ele András szájából pipa lógott, de a pipa nem égett, csak úgy szipogta a szárát, megszokásból. — Hát mit szóljon?... Ne szóljon semmit, hanem darálja meg ü maga. öreg János nagyot sóhajtott, igazit. — Hszha úgy vóna ... Csele András köpött egyet, oldalra, a tornác földjére. Csirke kaparászott arra, odakapott, azt hitte, hogy szem hullt De hogy nem az volt, hát odébb ment. — Magad vagy az oka, hogy nem úgy van. — Én, én, igaz ... hszha tudtam vóna, hogy így lesz ... Csele András keményen szólt, ítéletképpen, röviden. — Tudtad. — Tudtam, tudtam ... de még sem tudtam ... vagy úgy, hog) 7 az ember tud valamit de mikor tudni kéne, éppen akkor nem tudja ... elfelejti. Erre már Csele András se tudott mit szólani, csak ő is sóhajtott. — Igaz, el... Lassan már érni kezdett az alkonyat, de még azért jó bágyadt fényességek voltak az égen. öreg János szinte magának mondta, amit mondott, pedig már sokat elmondta, kívülről tudta. — Jó gyermekem volt, hogy gondoltam vóna, hogy rosszá válik. De hogy tudta igazítani magát, amíg át nem Írattam mindent a nevére . .. édesapám így, édesapám úgy . .. Csele András bólogatott, hetek óta, hónapok óta hallja ezt, ë is tudta már kívülről, tudta, hol kell bólogatni. 30
