Felvidéki elbeszélők válogatott munkái (Budapest. Magyar Népművelők Társasága, [s. a.])

Sziklay Ferenc: Nem lehet az Istentől bort lopni!

vagyok én hóhér! Ha már ránk mérte ezt a csapást a jó Isten, így is megélünk együtt békébcs, hóttig. Megjött a másnap, szent karácsony ünnepe. Szép fehéren terült cl az ünnep a hegyaljai kis falura. Gyuri bácsi ünnepélyes volt, Mari néni reszketôs. A mise sorát is elvétette, evangyéliomkor térgyeit le és í: 'misekor állt föl. Félt nagyon az elkövetkezendőktől. Bort nem hozatott az ura, mégis mindétig arról beszél: — Mosd ki a csöcsös korsót! — De hisz az megvan öt liter is, ha nem több. — Ép' azér'! Annyi köll! Mari néni nem mert ellenkezni, de elhatározta, hogy ha borért küldené az ura a kocsmába, meghúzza a korsót félig vízzel. De nem! Gyuri bácsi maga fogja a korsót, beleszagol, nem dobos-e, » térülfordul és eltűnik. Pedig már jönnek is a vendégek. Körülülik a tisztaház asztalát, amelyet Mari néni ékes, írásos kendővel terített föl. . > z csztal közepére tette a nagy cseréptál pogácsát, kínálni sem kellett, Laálkozott az maga is, dagadón, levelesen. — E mmán böki! — hangzott a

z elismerés innen is onnan is. — De jó ez a borkorcsolya! — gúnyolódott a hegybíró, akit sehogy sem lehetett rávenni, hogy kímélje a bomlott eszût, azt tartotta, hogy akinek bogár mászott a fülibe, ki kell kotorni onnan. — Hát biz erre jól esnék egy kis nyakolaj! — toldotta meg a sógor a hegybíró szavát. — Iiol a gazda? — kérdezték egyszerre többen is. — 7Y .1 bizony a pincébe ugrott le bor erányában! — gúnyolódik a hegybíró tovább. — Eetanálta! — nyitott be a végszóra Gyuri bácsi büszkén, kezében a virágosra festett csöcsös korsóvaL Magasra emelte diadallal s már mondani kezdte az előre kigondolt szavakat, valami ilyesformát: — Annak van a legtöbb esze, akit a nagyon okos népek bolondig tartanak. Azért én nem haragszok, lám, ide invitáltam kendteket, vak meg együtt, békességre, amit az egész hegyen megkémélt az Úr haragja, meri hogy én az en-subámmal segétettem neki ... ... de a heves lendülettől leszakadt a korsó, csak a füle maradt szégyenszemre a Gyuri bácsi kezében. A padlón cserépbe tört a kész• ég, a drága ital mind szétfolyt, csak az édes, orrcsiklandó ililata maradt a levegőben. Szegény Gyuri bácsi meg csak állt ott, mint a kapubálvány. kárvallottan vakargatta a füle tövit s megadóan sóhajtotta: — Mégsem lehet az Istentül bort lopni! ... 19