Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
Árviz elleni védekezés a legrégibb kortól a vármegye vezetése alatt
44 elvéncl fogva, a mult századvégi gátépítésekhez a szükséges munkát kiállította az érdekeltség, lia több is volt a törvényben megszabottnál, mert saját biztonsága úgy követelte. De még más jelenség is mutatkozik. Kisebb töltésszakításokat, rongálásokat a partmenti községek, saját határukban, maguk végeznek el, — azokról a megye csak utólagos felszólamlásokból értesül. Ez a berendezés a községeket a határukban futó töltések szigorúbb megfigyelésére kényszerítette. Csak József császár ideje óta vannak részletes jelentések a foganatosított munkákról; azeló'tt csak a megtörtént végrehajtást jelentették be, és a „cassa nemonis"-ról számoltak röviden. A 17. század hazánkban a kard vasnak kora volt, nem értek rá a kimerítő jelentések részletes összeállítására. A 18-ik század második felében tervezett és felépített töltések mind inkább erősebbekké és magasabbakká válnak. A társulati töltések kiépítésekor még igen szemmel láthatólag meg lehetett különböztetni Szemet fölött, és a somorjai határban, a mult században egymás után végrehajtott bellebbezéseknél visszamaradt töltésdarabokon a méretek erősbödését. A töltések emelésére, közvetlenül a töltés mellől veszik az ott talált anyagot, s igy nem csoda, ha a laza homok és kavicsos földből készült töltéseket rövid időközökben elvitte a legelső jégmenéskori felduzzasztott víz. Annak kimutatására, hogy a különböző időkben történt töltésszakítások helyreállításánál minő erővel rendelkezett a megye, közöljük az 1535. és 1712-i portális helyek összeirását kivonatban. Más ily összeirást a megye levéltárában nem találtunk, kivéve az adózás alapjául szolgáló dicális összeírások egész sorozatát. Az 1535-iki összeirás felső-csallóközi járásba sorozza mindazon községeket, melyek jelenleg társulatunk érdekeltségébe tartoznak. Elhagyván ezek közül a szigetközi 5 községet, melyeknek közmunkáját a törvény a végvárak fenntartására utalta, — maradt még 952 népesített és 191 elpusztult porta, mind a két Pozsony vármegyei csallóközi járásban. — Ezeknek az 1569 : 21. t.-cz.-ben utalt 6 napos munka tartozása kitett 5712 napot. Ez volt tehát 1616-ig a felhasználható erő. 1616. évben a megye határozata a köznemeseket is bevonván a gátépítési teherviselésbe, a viszony változott. Az 1535-iki összeírásban nem találjuk a tiszta nemes várjobbágy községeket, Borsát, Olgyát, Kis- vagy Marcha-Magyart, Tonkházát, Bélvatát, -Szászt, Kis-Léghet Felső-Csallóközben, úgy a Vajkaszékhez tartozott községeket, melyek nem is lehettek ez összeirás tárgyai, Alsó-Csallóközben : Amade-Karcsa kivételével az összes Karcsák, Kis-Lúcs, Mad, Dercsika, Nyék, Tejedek, Éthék, Balázsfa, Hid vég, Al-Baár, Padány, Kis-Udvarnok nincsenek az összeírásban.
