Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
A megalakult "Felső-csallóközi ármentesítési társulat" története
126 A két keresztszelvény közti 14 kilométeren a lejtés az Öreg-Duna mentén 5*610, a Kis-Duna mentén 5*379. Ezen lejtési viszonyokból az következik és a tapasztalás is azt tanúsítja, hogy az Öreg-Dunából kiszakadó árvizek a két lejtó' közt az átlón veszik iitjokat a Kis-Duna felé, a kis-dunaiak pedig visszatérnek a Kis-Dunába. Még más igen megszívlelendő tanúságra is vezet a kereszt szelvénv felvétel. Ugyanis Szemet és Guthor közt a 13'35-ik kilométer kőnél a part magassága 129-400, a Guthor község előtti mérczénél egy kilométerrel alább pedig 129'300, tehát itt ezen 5 kilométer vonalon, mely a Duna folyására merőlegesen fut, nincs a térségnek egyátalában semmi esése, miért is jégtorlódás okozta vízduzzasztásnál egyszerre emelkedik az árvíz 5*5 kilométer hosszaságban, hol a védekezés ennélfogva mindig igen nagy bajjal jár és mindig kétséges eredményű. íme annak megfejtése, hogy Zsigmond király nyiltparancsa is már ezen szakaszon mutatja ki a somorjai termő földekre szakadt árvizeket 1 és a többi árvizek kilencz tized része mind innen indúl ki. Felső-Csallóköz ármentesítésének történetét ezzel befejeztük. Ebből látjuk, hogy a honfoglalás idejére következett első századokban létesített apróbb helyi elzárások, már Zsigmond király idejében, egységes terv és vezetés melletti védekezésre kényszerítették Csallóközt. Láttuk a törvényhozás intézkedéseit, Pozsony vármegye közönségének buzgalmát a végrehajtásban. Láttuk a társadalmi tevékenység eredményeit. Az eredetileg alacsony átzárások, töltések, mind magasabbakká lesznek ; mig a mostani nagy méreteket elérték. Az árvizeket eleinte nem is érezték ; valami nagy károsodást nem okozván, a nyilt ereken Duna ágakon gyorsan lefutó vizek. Csak az elzárások, a laposok, erek áttöltései után jutnak a téli árvizek a dombosabb szántóföldekre, falvakba. Ekkor kezdenek az árvizek veszedelmes lefolyásúak lenni. Folyton folyvást emelni, erősítni, újitni kellett a töltéseket, és mind a mellett a 16. 17. és 18. században igen sűrűn látjuk Csallóköz elöntését. A 19-ik század kevesebb árvizet ért meg, de árvizei annál nagyobbak, több kárt okozók voltak. Ebből arra kell szükségszerűen következtetnünk hogy jövőre, ha a szabályozott Dunának régi medrét kitölti a görgetegkő : okvetetlen még magasítanunk kell töltéseinket. Mert ha a mostani magas töltéseken csap át a víz: útjában nem maradhat semmi száraz térség a kiöntött lakosság menedékének. Tanulság ebből, hogy az ár elleni védekezés, az elemekkel való küzdés átalakulhat, de mindig több és több erős körültekintést fog megkívánni, elhasználni, és mig a világ világ lesz, soha se lesz vége. 1 A Guthoron alól kitörő árvíz már Somorjának csak legelőit cri, s a Csölsz folyásán megy át a Bácsba, s ennek medrét követve Alsó-Csailóközre.
