Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)
A megalakult "Felső-csallóközi ármentesítési társulat" története
122 Kimondta a keresk. min. bogy a Pozsony városi központba huzalunknak bevezetését meg nem engedi. Hanem nyilatkozatot várt arról, hogy mely hatósághoz óhajtjuk távbeszélő huzalunkat bevezettetni. Pozsony vármegye alispánjának szives hozzájárulása alapján, ezen közhivatalt jelöltük meg pozsonyi állomásul. Kimondta, hogy telefon vezetékünket Pozsony város határáig bár kivel felépíttethetjük : de Pozsony város területén az építést a mi költségünkön a pozsonyi m. kir. posta- és távirdaigazgatóság fogja saját közegeivel teljesítni. Végre most deczember hóban megérkezett a távbeszélőnket tisztán magán vállalatnak minősítő 75882. sz. engedélyezési okirat, melyben meg van engedve, hogy Vajkán, Csölösztőn, Somorján, Dienesden, Püspökin és Pozsonyban a vármegyeházban az alispán hivatalos helyiségeiben magán távbeszélő állomásokat állíthassunk, de arról szó sincs, hogy a vezetéknek Pozsony város területén való berendezését, a mint ezt kértük, s a mint az októberi rendelet ezt világosan kikötötte, a kereskedelmi miniszter vállalja magára! Igazgatónk kérdezősködésére a pozsonyi m. kir. postaigazgatóság kijelentette, hogy a huzal feszítésére és bevezetésre ő utasítást nem kapott, azt nem végezteti, az a mi dolgunk! Igen ám, de a magán vállalattá degradált árvédelmi hálózatnak nem ad jogot a törvény, a városi háziurakkal szemben arra, hogy őket a huzal támpontoknak házaikra való felerősítésének eltűrésére kényszeríthesse. Pozsony városában azonban a felső vezetékű villamos vasút, a száz és száz állami távbeszélő vezetékek sodron y hálózata közt ez igen nagy szót hall! — Tiz közül kilencz háziúr szivesen megtagadja a jogot : hogy az egész nap és éjjel zengő aeol hárfára, még egy külön húrt feszítsünk! — Hogyan vigyük be hát vezetékünket Pozsonyba? Azon kérésünk se talált meghallgatásra, hogy vezetékiinköt az állami támoszlopokra feszíthessük. A város talán fog segíthetni rajtunk, ha jó szándékát a kereskedelmi minisztérium nem keresztezi. A város tűzrendészet! magán-távbeszélő hálózatát feladni és 18 állomással előfizetőként az állami telefonhálózat intézményébe belépni óhajt. Ha ezt elérheti, feleslegessé vált berendezését egészben vagy részben nekünk átadhatja. De hát a kereskedelmi minisztérium vas következetessége feljogosít attól tartanunk, hogy miként minket, a kik talán évenként egyszer leszünk kénytelenek a távbeszélőt igazán közczélra használni kizárt a közös hálózatból : utóbb Pozsony város tűzőrségi 18 állomását is kizárja belőle, mert ott naponta fordulhat elő nagy torlódás tűz esetén. Az igazgató választmány újra felir a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy a Pozsony városi összeköttetést társulatunk költségén saját közegeivel eszközöltesse. De hát kiszámíthatlanok a sors (?) végzései! Felkértük a földművelési minisztériumot is, hogy saját rendelete végrehajtásának akadályait a szomszédban elegyengetni segítsen. Mikorra e sorok napvilágot látnak, eldűlt a
