Gúthori Földes Gyula: Felső-Csallóköz árvédekezésének története (Pozsony. Felső-Csallóközi Ármentesítő Társulat, 1896)

Csallóköz megszállása ezer év előtt

7 sorokban ültetett útszéli fák, elannyira: hog-y a „délibáb" is más vidéken illegeti magát a lábainál elterülő víztükre előtt. Az aranymosás valaha bizonnyal jobb és jutalinazóbb munka lehetett mint manap, de ez is elmúlt. Az arany tartalom a Duna vizében évről-évre csökken, és ezentúl a szabályozott Duna legmélyebb medrébe fog lesülyedni. Az a néhány szigetközi község, melynek lakói napjainkig a legprimitívebb eszközökkel folytatták az aranymosást, kénytelen lesz kiadóbb munka után nézni; mert már a negyvenes években azt mondta a csallóközi: Sokat fárad a vadász, Mindig vizes a halász, Jíongyos az aranyász. Tehát vidékünk aranytermő képességéről sem nevezhetjük Csallóközt többé arany kertnek. De hát „Nescio qua natale solum dulcedine eunetos Ducit, et immemores non sinit esse sui!" mondja az ős lantos. Mi csallóköziek mind a mellett, hogy a létért való küzdelmünk napról napra nehezebb lesz, az aránytalan terhek nyomnak, szeretjük, „aranyos"-nalc érezzük kedves szülőföldünket, ragaszkodunk hozzá ; ha ki is repül belőle egyegy kis raj, vissza vissza néz oda hol bölcsője ringott, hol még 50 év előtt nemcsak a sok vizet, hanem a „csaló" vizet a Délibáb hullámfürdőjét is megbámulhatta. Csallóköz megszállása. Csallóköz hazánk ős korában nem volt oly száraz, fátlan vidék, mint ma, és őseink éppen azért, mert ezen vidéket számtalan haldús vizes ér, és nemcsak lágy, hanem keményfa erdő is borította, már a honfoglalás első idejében megszállották. © Ha végig megyünk Csallóközön, bármely község határán, ott találjuk a régi Dunaerekre emlékeztető laposokat, melyek napjainkban is jó levezetői az esetleg kiáradó vizeknek. Az egyes száraz erek, laposok, majd minden határban változtatják elnevezéseiket, sőt megesik hogy diillonként is más és más a nevük; ámde folyásukat a Dunába visszaszakadásukig követni lehet. FelsŐ-Csallóközben ezen laposok már kivétel nélkül kiszáradtak elannyira, hogy sok helyen a kiszárítást előmozdított botló fűzeseket is kipusztították és ezek helyén is búzát terem a kiszárított „lapos". A laposok irányából látható hogy ezeknek egy része az Öreg-Dunából veszi útját a Kis-Duna felé. másik része a Kis-Dunából szakadt ki, de vissza is tért a Kis-Dunába. Ezzel két vizrajzi vidéket képeznek, melyet a Közép-Csallóközi magaslat, inkább dombosabb vidék választ el.