Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Hazugság nélkül

valóban elmegyek. Különben semmi 'köze hozzá, hogy mikor utazom el. Akkor hagyom itt a nyavalyás állomá­sukat, amikor akarom. Egy idő múlva aztán megunt, felém se nézett többé. Ügy, mint a lányok. Azok is untak már. Négy napja minden reggel elbúcsúztam tő­lük. Megígértem, hogy írok, hogy soha senkit nem fe­lejtek el. Meg egy csomó olyasmit, amit búcsúzkodásnál mond az ember. Sírtak egy kicsit, az úton előadásra menet rólam beszéltek. Csöpinek folytak a legjobban a könnyei, mert úgy szeretett sírni, mint más moziba járni. Délben pedig majd hasra vágódtak, mikor látták, hogy megint nem mentem el. Nem volt hozzá kedvem. Mindig ott maradtam az ágy végében. Magam köré csa­vartam a paplant, felhúztam egészen az államig. Jártat­tam a szemem a szobában. A szekrényről a Csöpi ágyára, a könyvespolcra az ágy felett, onnan az asztal­ra, azután vissza. Órákig tudtam így ülni. Fáradt vol­tam, közömbös és mozdulatlan. Megszoktam már, hogy egy bizonyos szög alatt lássam a szobát, és féltem, hogyha a fejem elmozdul, más lesz a kép. Nem akar­tam, hogy a szoba képe folyton változzon. Idegesített. Idegesített az is, ha kint fújt a szél, és árnyak cikáztak a szoba falán. Egyenesen fájt, ha valami változott körü­löttem. Fájt, ha valaki rám nyitotta az ajtót. Az is fájt, amit nem láttam, csak elképzeltem. Hogy a takarítónő az előszobában felsöpri a szemetet, kiüríti a szemétko­sarat, feltört! a fürdőszobában a vizet. Nem mertem megmozdulni, a legyekre is legszívesebben ráparancsol­tam volna, hogy ne mászkáljanak folyton ide-oda az ablaküvegen. Csak gondolatban mozogtam. Gondolatban éltem a régi életemet úgy, mint két hónappal azelőtt. Reggel felkeltem, mosakodtam, öltözködtem, kifestettem a sze­mem, rohantam az előadásra. Útközben, lent az előcsar­nokban, ha a portás nem figyelt, megriasztottam a piros halakat. Örültem, hogy kétségbeesetten száguldoznak egyik faltól a másikig, orrukat beleverik az üvegbe. 90

Next

/
Thumbnails
Contents