Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Keszeli Ferenc: Kristálytiszta szombat

önmagam előtt. Ez az örökké nedves fű itt a két bokor alatt, az az intim úrnapi haragszín! Itt történt. Eszter már asszony volt, egy idegen vette feleségül. A falu másik szélén laktak, akkor még csak Eszterék családnevét se tudtam, s gúnynevén ismertem a családot, nálunk ez így volt szokás. Egyszer apám, nyugodjék, üzenetet hozott valahonnan Eszter apjának. Engem küldött el az üzenettel. Életemben akkor jártam először az udvarukban, persze azt tudtam, hol laknak, melyik házban, ki mellett. Délután volt, ősszel. Már az udvaron köszöntem, mert a folyosón egy nagy halom kukorica állt csomókba kötözve a létra alatt, amely a padlásfeljáróhoz volt támasztva. Senki sem válaszolt. Az ajtó nyitva volt, bementem a házba, ott se találtam senkit. Visszamentem a folyosóra ... Eszter jött lefelé a létrán. Alánéztem, s csak alkkor vett észre, mikor leért, s már ismét kezébe vett egy csomó kukoricát, hogy azzal viszszamásszon a padlásra. — Na mit nézel? Inkább segítsd felhordani a kukoricát! — mondta, de mintha nem gondolta volna komolyan, felvett még egy csomót, és ment ismét felfelé a létrán. Én csak álltam, leszegett fejjel. Közben fordult még hármat, s amikor ismét jött lefelé, megállt a létra felén, rám szólt, hogy miért vagyok úgy megijedve, s elnevette magát. Összeszedtem minden bátorságomat, és felnéztem. Megint láttam azt, amit az előbb, s úgy éreztem, Eszter nem is takarja magát. Vékony kartonruha volt rajta és semmi más. Bő ruha volt. Ahogy alulról néztem, duzzadt, kemény mellét is láttam. Nagyon szép volt. Tizennyolc éves voltam akkor, de Eszter már évek óta tetszett. Igazi asszony volt. Mindig arra gondoltam, hogy a mellét csókolgatom. Nem tudom, miért, mást nem is kívántam. Akkor ott láttam mindazt, amit már évek óta olyan sokszor elképzeltem. — Na, gyere ... gyere ... segíteni — mondta, és ismét nevetett. Én csak álltam, és nagyon féltem. Azt hittem, valaki leselkedik ránk, és látja a bűnt, amit ak75