Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

vezetett; minden úgy volt, mint azelőtt, az arasznyi fadarabhoz egy ujjal se nyúltak. Soha nem kérdeztem meg az apámtól, mi a szándéka azzal a fával, de éreztem, attól a pillanattól kezdve tud róla, amikor meglátta az Istászegi kanyarban. Eleinte nem is volt szándékomban tudakolózni, mindig megnyugtatott a tény, hogy semmi se történt, de aztán elfogott a kíváncsiság. Már-már a nyelvemre tolakodott a 'kérdés, de valahogy féltem, hogy az apám csodálkozó arcot vágna, hirtelen nem tudná, miről van szó, meg kellene neki mutatnom a tartógerenda fölött lapuló fadarabot. Az is visszatartott, hogy apám szemében rögtön villanna egyet a felismerés, de nem hagyná abba a munkáját, furcsa győzelmét ízlelgetné, miközben a kikényszerített elégtétel jóleső érzésével visszapergetné azt a jelenetet, amikor az istászegi kanyarhoz értünk, s ő megpillantott valamit az árokban. Most már tudom, hogy rögtön kellett volna kérdeznem, de akkor meggondolatlanul hagytam magam kizárni egy dologból, ami a későbbiek folyamán annyit foglalkoztatott. Azt is tudom, hogy csak a félelem tartott vissza a kérdezősködéstől, de az, amire tudat alatt vártam, végül türelemmé varázsolta bennem a hosszú évek félelmét. Apám egy napon 'kifente a bicskáját, majd az arasznyi fadarabbal jött ki a fészerből. Abban a pillanatban meg voltam győződve arról, hogy sose féltem kérdezősíködni, nem is volt szándékomban, egyszerűen türelmesen várakoztam hosszú-hosszú évekig, s a felszabadultság kellemes érzése nem más, mint a megérdemelt jutalom kitartó türelmemért. Apám szó nélkül farigcsált egész este, és másnap kiderült, hogy mire kellett a fa. Az eke bal szarváról valamikor letörött a markolat, s apám éppen olyat faragott ki, amilyen a régi volt. Meglepődtem, amikor két kis csavarral az eke szarvához erősítette a simára faragott markolatot, hiszen az ekét már évek óta nem használtuk. Egy résen belestem a fészerbe, láttam, hogy az ujjait szelíden 49