Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Bereck József: Türelem

lette, látta, hogy bő nadrágszárát fémkapoccsal tűzte össze csontos bokája fölött, nehogy menet közben a fogaskerék és a lánc !közé szoruljon. Biztosan elfogyott az orvossága, s azért karikázott be a városba. Talán egy csomag cukorka is lapul a zsebében, az uno'kának. Látta, hogy az ősz férfi minden harmadik tekerés után pihenteti lábát a pedálon, hagyta, hogy a lendület vigye tovább a kerékpárt, s 'komótosan újra tekert hármat. Ráér, gondolta, és lassú léptekkel visszaindult a vízhez. Még egyszer az öreg után pillantott, s meglátta a lányt, amikor előbukkant a falu felőli 'kanyarból. Egy pillanatra az eszébe villant, hogy beszalad a 'kenderbe, elrejtőzik, a lány még úgysem vette észre, azt fogja hinni, hogy nem jött ki a vízhez. Ügy intézné, hogy amíg el nem költöznek, már ne találkozzanak, s aztán mindegy volna, mit gondol a lány. Erre azonban csak egy villanásnyi ideig gondolt, aztán őszintén örült, hogy jön, és mást is érzett, nemcsak örömöt. Előbb megfürödnek majd, vagy mindjárt bemennek a kenderbe. Csakis a kenderbe. Közelebb van, mint a fiatal jegenyékből álló erdősáv. A lány lassan, egyenletes léptekkel közeledett a betonút szélén. Már biztosan észrevette őt, s ettől egy kicsit nyugtalan lett. Bemegyühk a kenderbe, gondolta, leheveredünk, s ha majd hanyatt föksziik ... Már a lány szeplőit is látta. A szeme kék volt, a haja 'kenderkócszőke, vékony karja tehetetlenül csüngött a teste mellett. Matróztrikót és szűk nadrágot viselt. Már régen látta nadrágban, ijedtséget érzett, nem tudta eldönteni, ez most jó-e, vagy sem. A lány megállt az út szélén. Teherautó hajtott el mellete, s a szellő felborzolta a haját. Lentről, a vízpartról sokkal karcsúbbnak látszott, mint amilyen volt. — Gyere, megfürdünk. — Nem akarok fürödni. — Mikor indultok? — Holnap. — Tegnap még azt mondtad, hogy csak pénteken. 44