Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

kifejeződő lelkiállapotot. Fordított út: a formától vezet visszafelé az élmény felé. Az ilyen írások aztán eleve nem lehetnek felfedező jellegűek, sem valódi értékűek, s még ha formailag tökéletesek, akkor is idegenek. Nemzetiségi tudatunk gazdagításához felhasználható értékeket akkor hozunk létre, amikor az általunk megélt valóság elvonatkoztatott elemeiből a mimesis művészi törvényei szerint megteremtjük a magunk irodalmi valóságát, és kimunkáljuk sajátos stílusunkat, amely írói mondanivalónknak egyedül hiteles formája. A menekülés motívumáról kell még szót ejtenem, annál is inkább, mert a szélesebb körű világirodalmi tájékozódással is összefügg. Kétségtelen, hogy a korszerű világirodalom nagy része — különösen a nyugati irodalmak nagy része — ma „menekülés" jellegű, ami arra mutat, hogy egy adott valóságban ez a tendencia egy reális drámai helyzet lényegét képviseli: az egyén tragikus bukása a magányba való visszavonulásban jut kifejezésre. Van azonban ennek a „tragédiának" egy számomra elfogadhatatlan irodalmi velejárója: az újromantika entellektüelje nemhogy megvalósítaná önmagát, de éppen ellenkezőleg, feladja emberségét, azzal, hogy megtagadja a fájdalmat, az emberi szenvedést. S az író, aki ilyen irányban tör magának utat, saját aktivitását adja fel, mert a világ érzékenyen és befogadókészséggel csak a fájdalmas — tehát emberi — tragédiákra figyel. És annak az irodalomnak, amely komolyan veszi közösségi küldetését és befogadó közegét (olvasóját), kötelessége valódi tragikus hősöket teremteni. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben nem az irodalom ábrázolta emberi magány ténye a problematikus, hanem a magányhoz való viszony, amely a lelki szenvedésben és a belőle való kitörés természetes igényében valósul meg. Mit tesznek hát hozzá a fiatalok eddigi eredményeikkel irodalmunk értékeihez? Meg kell állapítanunk, hogy ez alkalommal is, és újra „csak" helyzet — tudatosító és új lehetőségeket felvillantó antológia —, tehát nem kész művészi érték született. Egyenetlen színvonala mellett azonban egy tagadhatatlan értéke van: fokozottan ráirányítja figyelmünket a művészi forma alapvető fontosságára és — Fábry Zoltánhoz visszatérve — arra, hogy a szlovákiai magyar 31