Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

ugyanazt a valóságot megtestesítsék a tudat szféráiban. Valóság és tudat kapcsolata ez, a nyelv önellenőrző és önkiigazító visszakapcsolási rendszere. S a fogalmak korhoz kötöttsége úgy nyilvánul meg, hogy a megváltozott vagy átalakult jelentésű szavak helyüket keresik a világban, öntörvényűén és szükségszerűen, mintha tudnák, hogy az igazságot csak akkor jelenthetik, akkor válhatnak maguk is valósággá, ha előbb felfedezik és elsajátítják az ugyancsak változó elsődleges valóság lényegét. Mintegy tartalmat keresnek a formájukhoz. A forma a történés, a tény jelenvalóságát adja, vagy még érthetőbben: az írói mondanivaló csak akkor válhat művészi igazsággá, ha adekvát, tehát korszerű forma mezében lép fel. Még egyszerűbben: a tartalom igazságként való elfogadásának a feltételeit a megfelelő forma biztosítja. „A tartalmat a forma őrzi..." — idézzük még egyszer Fábryt. Nem véletlen, hogy a korszerű művészi törekvések a formai újítás és felfedezés irányába feszülnek, sőt sokszor a formai kizárólagosság jegyében jönnek létre. Előző fejtegetéseinkből kitűnik, hogy a novella esetében különösen fontos a forma, a tartalom és a forma egysége, mert a formaegység jelenti a műfaji tökélyt, és tulajdonképpen ez a novella műfajának az ismérve. A másik tényező, amely megvizsgálásra vár, az alkotó fantázia. A legújabb írói eredmények jelentős részének az a jellemzője, hogy bennük az írói fantázia komponál és játszik a lehetőségekkel, a realitás határáig feszíti azokat, s ezzel az ember világát mitikus jelentésekkel tölti meg. S teszi ezt azért, mert — az utópisztikus álmokat is megszégyenítően megnövekedett — technikai, tehát civilizációs és emberi — lehetőségek világában élményeit, főleg lelki élményeit — a szó, az egyenes beszéd nyújtotta lehetőségekhez mérve irracionálisaknak érzi. így lesz stíluseszköze az abszurd, a mítosz, a csodálatos groteszk, és a tudatalatti jelenségeinek titokzatos ösztönvilága. A novella próba — írta Fábry Zoltán —, az írói képesség és tehetség próbája. Ez az antológia is egy erőpróba eredményeit mutatja fel, hogy fiatal prózaíróink munkáival kapcsolatosan lehetőséget nyújtson néhány lényeges megállapításra, és lehetővé tegye értékelésüket. Műfajukat kísérleti novellának nevezném, s ez a minősítés egyben értékelés is 26