Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Varga Imre: Idősikátor

IDŐS IKÁTOR Az autóbusz a villanyrendőrnél állt meg. Amíg a vezető fékezett, a bal oldali ülésről valaki integetett, talán a pattanásos benzinkutasnak, nem láttam pontosan, mi történik az utcán, egy ágaskodó kamaszlány, kék sállal a nyakában majdnem teljesen eltakarta a kilátást. Ki akartam ugrani, egy ideig dörömböltem a csukott ajtón, aztán visszaültem az egyik üres ülésre. — Te is a stadionig mégy? — kérdezte egészen közelről egy gordonkahang, olyan közelről, hogy ajka a hajamat érte. — A stadionig. — Az lehetetlen — mondta a mély hang —, oda most nem szabad menni. — Tegnap még lehetett — mondtam minden meggyőződés nélkül, mert hetek óta nem jártam arrafelé. — De ma ma van. — Nekem sem szabad? — Neked egyáltalán nem. Vigyázz! És figyelmeztettelek! — Megálltunk, jóakaróm valahogy hátrasodródhatott a tömeggel, kerestem egy ideig, de nem láttam ismerős arcot a többi között, idegen volt mind. Az új bérháznál leszálltam. Árva, poros aszfaltút, két oldalán siralmas betonerdő egyforma fákkal, egyforma ideges némaság, a sarkon fagylaltárus, majdnem mozdulatlan, fehér tolókocsi fölött Összefont karok, néma száj, benne a percekkel, de lehet, csak pillanatokkal ezelőtt kiejtett szavak: „Egyhúszazeper, a csokkolládésdrágább, mivelhogymagácska ..." Hányszor hangzik el naponta ez a fagyiszínű motyogás, kapaszkodók nélkül, az évek óta azonos mozdulat: lapos pillantások a távozó után, az árus már oda se figyel, a pénzt besöpri bő kötényzsebébe, mutató- és középujját két egymást keresztező mozdulattal törli nadrágjába. Néha azt hiszem, a 273