Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mikola Anikó: Emberevők

EMBEREVŐK Egy fiú bandukolt az úton. Egyik kezében lapos sporttáska lógott, a másikat zsebre dugta. Fullasztó, párás meleg volt, iaz égen sötét felhők hömpölyögtek. Nyitott sportkocsi zúgott el mellette, kócos fekete nő vezette. Mikor eléje került, a nő visszanézett, lassított és megállt. — Jöjjön, elviszem egy darabon! — kiáltott vissza a fiúnak. — Köszönöm, nem sietek — mondta a fiú, és szándékosan lassított. — A mindenségit magának, szedje >a lábát, mindjárt itt a vihar — futotta el a méreg az asszonyt. Kinyitotta a kocsi ajtaját. A fiú odaért, és beült az asszony mellé. Táskáját a hátsó ülésre dobta. Hűvös szél kerekedett. — Megázunk — mondta az asszony. A fiú vállat vont. — Annál jobb — válaszolta. Az asszony hajtott, mint az őrült. Sorra elérték és lehagyták az előttük haladó kocsikat. A fiú elővette zsebéből a napszemüvegét, közben futó pillantást vetett az asszonyra. Elég ronda, gondolta. Ellenszenves. — Hova megy? — kérdezte az asszony, hogy megtörje a csöndet. — Haza. — Az hol van? — Néhány faluval odébb. — Szóljon majd, ha ki akar szállni. — Jó, majd szólok. Már megint hazudtam, gondolta a fiú, csak azt nem tudom, miért. Megmondhattam volna, hogy nem hazamegyek, és nincs is hova, hogy a barátomnál töltöm ezt a két hetet, de hát mi köze hozzá! Mindig elfogta 246