Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Mészáros László: Egy utca, egy ház…
Fékcsikorgás, villamos csilingel, valahol felsikolt egy nő ... Flórából kirobban a nevetés... az anyja aggodalmas arca. „Mi van veled, szerelmes fiam?" Egyetlen elmulasztott pillantás balra, és máris jajgatva száguld ia mentőkocsi. Szegény fiú, kár érte, fiatal volt... „Flórám, meghálok ..." Felnyitotta a szemét. A villamos elrobogott. Egy öregasszony állt előtte. Görcsös botjára támaszkodva aggódó szemmel nézte a fiút. — Valami baj van, fiatalember? — Nem, semmi bajom ... múló rosszullét... Gyorsan továbbsietett. Mintha új erőre kapott volna. Meg kell találnom Flórát. Ki volt hát Flóra? Talán Flóra is csak álmodott a közös jövőről? Azt mondta, hogy elárusítónő ... „Tudod, a keresztanyámhoz indultam hétvégére. Szeretek autóstoppal utazni, de szemtelenkedni kezdett a sofőr, hát inkább kiszálltam. Gondoltam, estefelé majd több lesz a kocsi. És akkor jöttél te .. „Gyere közelebb. Még közelebb ... Most jó. Tedd le a táskát! Csókolj meg ..." „Virágocskám!" — Esti Újság, legfrissebb hírek ... Anyám nem hitte el Flórát! Istenem, nem hitte el... „Anyám, meglátod, hogy Flórával jövök vissza!" „Ne hagyj el, fiam ..." Flórám, miért csaik álmodtál? Mi hát az igazság? Ment, ment, sodorta őt magával a zajos utca emberáradata. Megállt. Ismerősnek tűnt fel a tér. Az elromlott villanyóra változatlanul fél kilencet mutatott. Meg kell találnom Flórát!