Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Egy utca, egy ház…

is a faluban, hát alig mert a lányokra nézni. Anyja sohasem említette, hogy meg kellene már nősülnie. Erős, egészséges, alig negyvenéves asszony volt, bírta a munkát, nem akart menyecskét a házhoz. A fiú kamaszkora óta valamilyen furcsa félelmet érzett az anyjával szemben. Gyorsan elfogyasztotta a vacsorát. „Kimegyek az erdőbe ... Fent alszom majd a padláson .. „Jól van, fiam. Csak vigyázz magadra ..." Gyönyörű augusztusi éjszaka volt. Bódító illatokkal teli a levegő. Holdfényben úszott a rét. Millió csillag Flóra szemében. „Gyere, csókolj meg ... és nagyon szeress!" A fiú izgalma a lányra is átragadt, pedig ő már nem volt tapasztalatlan kezdő a szeretkezésben. Anyás gyöngédséggel húzta magához a fiút. „Virágocskám..." Valaki hirtelen elkapta a karját, és visszarántotta. Fékek csikorogtak, egy nő halkan felsikoltott. — Vigyázzon, maga szerencsétlen! A sofőr dühösen gesztikulált. A fiú körülnézett, de nem értette, hogy mi történik. Nyugodtan tovább ment. Egyetlen emlékkép villogott az agyában: Flóra holdfényben fürdő, meztelen teste. Az út másik oldaláról visszanézett. Még mindig mutogattak rá, és forogtak utána az emberek. Csak most tudatosította, hogy majdnem az autó alá került. Egy pillantás balra, egy elmulasztott pillantás, igen, egyetlen pillantáson múlik minden. „Jancsikám, nem fáradtál még el?" „Nem, én bíjök gyalogolni..." Hol hallottam ma ezt? Ma történt egyáltalán? Ki ez az ismerős arc «szemközt? Hány óra lehet? Hol lehet az az utca, az a ház ... Flóra, hol vagy? — Az utolsó lehetőség ... — Fagylaltot vegyenek! 233