Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Egy utca, egy ház…

Becsöngetek. Bent hirtelen elhallgat a zongoraszó, néhány pillanatig csend lesz. Majd gyors léptek, valaki repül, és ... az ajtóban megjelenik Flóra. Szeme felra­gyog, elmosolyodik, és -kivillannak gyöngy fogai. „Eljöttem, Virágocsikám!" „Vártalak." „Hogy vagy, Flórám?" Megéhezett. Egész nap semmit sem evett. Talán az izgalomtól nem volt éhes. De most az egészséges fiatal test lázadozni kezdett. Már többször megakadt a szeme valamelyik étterem bejáratán, de nem mert belépni. Nem szerette a hajlongó pincéreket, és nem is akart időt veszíteni az evéssel. Egy gyümölcsösbódé előtt beállt a sorba. Percekig az előtte álló nő napbarnított nyakát figyelte; három csokoládés ujjlenyomat díszel­gett rajta. A kofa pontosan olyan, mint Zsófi néni a faluból. Igen, mintha csak ő volna ... Csakhogy Zsófi néni so­hasem állna ki ide almát árulni — ez a különbség. — Egy kiló almát kérek. — Fiatalember, ne csak egy 'kilót vegyen! Vegyen már többet, vegyen a gyerekeknek is! — Egy kilót kérek ... Az -asszony csak mondja a magáét. A fiú zavartan nézelődik, majd gyorsan fizet, és elvegyül a járókelők között. A gyerekeknek? Lesznek egyáltalán valamikor gye­rekeim? Aranyos kis csirkefogók ... szöszi szépsé­gek ... — Jancsikám, nem fáradtál még el? — Nem, én bíjok gyalogolni. A fiú félreáll, és hosszasan néz utánuk. Sohasem merte megkérdezni sem az apjától, sem az anyjától, hogy miért nincsenek testvérei. Nem is nagyon hiányoz­tak, legalábbis úgy érezte, de az utóbbi időben már igen. Nagyon! Kezdett félni az anyjától. És akkor jött Flóra. — Bocsánat! 231

Next

/
Thumbnails
Contents