Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

— Mi van veled, istennőm? — Nem ... nem akarom ... én még soha ... — Pedig olyan forró a tested ... Megpróbálom lehúzni a nadrágját. Mája zokogva ellenkezik. — Nem akarom! Nem, így nem lehet. Nincs harmónia! Julie-nek a teste ellenkezik, Májának az akarata. Hát nincs tökéletesség? Miért volt hát olyan jó Julie-vel a strandon? Csak egy ujjunk érintkezett, és mégis boldogok voltunk. De most, most forr mindkettőnk vére. Le minden ostoba ruhadarabbal! Mája, hisz csak illúzió a világ! Próbálj meg szeretni igazán, mindenről elfeledkezve. Próbáld meg ... Nem megy. Ez a nadrág, ez a valóság. Itt van, és figyelembe kell venni. De nekem a meztelen valóság kell! Hát te azt hiszed, az olyan egyszerű. Aknamélyből árbockosárig. Nem tépheted most le erről a lányról a ruhát, az utat végig «kell járni. Egy istennőt nem könynyű szeretni... Lecsókolom Mája könnyeit. Lassan megnyugszunk, és összeölelkezve maradunk tovább. így volna szebb? Igen, most jó így is, de ... Különben, januárban lejár a szerződésem, és mi akadálya, hogy Prágába menjek? Igazán semmi. Majd nagyot néznek otthon, hogy beiratkoztam főiskolára. Ezt már végleg nem bocsátják meg. Csak ki ne tagadjanak a családból. Mindegy. Nem akarok örökké az aknamélyben maradni. Mája, kedves kislány, tudnál istennőm lenni? — Ideadod a címedet? — Szívesen. — Lehet, egy év múlva prágai diák leszek ... — Az szép lenne ... Valóban hajnalodna? Vissza kell menni a táborba. Igaz, csomagjaink útra készen, néhány csókkal egy kicsit még felmelegíthetjük egymást; hideg kezd lenni a takaró alatt. Milyen ostoba vagyok! Julie-től is elkér227