Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros László: Aknamélyből árbockosárig

Lelkesen tapsolok. Mája ijedten körülnéz. — Ki az? — Bocsáss meg, Mája, hogy önkénytelenül tanúja voltam imádnak ... — Te vagy! Hol vagy, mit csinálsz itt? — Itt a bokor alatt hallgatom a hullámverést. Felállók, hogy a lány megtaláljon. Tétován indul felém. Jókainál bántott a rengeteg idegen kifejezés. Fogalmam sem volt arról, hogy létezik olyasmi, mint az „Idegen szavak szótára". Egyszer az egyik fiú valahonnan elemelt egyet, és tíz koronáért árulta az intrin. Húszat adtam neki érte, hogy mindenképpen az enyém legyen. — Takaród is van? — Persze, parancsolj, foglalj helyet! Hetekig bújtam a szótárt. Azóta már tudom, hogy Mája a hindu vallás szerint a világ szülőanyja, a csábítás és az illúzió istennője. Szegény lány, a két hét alatt talán most van először kettesben fiúval. Rengeteg esze mindenkit elriaszt. — Parancsolsz? Nagyszerű vörös bor. — Köszönöm! Nem tudok üvegből inni... Szent isten! Lehetséges ez? Persze, miért ne. Egy jól nevelt úrikisasszony csak pohárból iszik. Csupa finom holmiban jár, előkelőn beszél és viselkedik. Szinte a levegőben lépked és ... — Kit szavaltál az előbb? — Baudelaire-t. ... és Baudelaire-t szaval a tengerparton. Milyen világ ez? Ilyen után vágyom? — Próbáld meg! Egyszer mindent meg kell próbálni! — Megkóstoljam? — Azt tedd, amit akarsz! Mája lassan kezébe veszi az üveget. Értsd meg ezt a lányt! Számára ez most kaland. Bátor, mert kijött, de biztosan azt hitte, senkivel sem 225