Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

— Mit akarsz tenni? — Nem tudom. — Azzal a célla'l hozzámenni, hogy majd elválsz, ostobaság. így nem kötnek házasságot. És ha megalázkodnál, és ha alkalmazkodnál hozzá, és ha a kedvében járnál? Nem dolgoznál, a gyereket nevelnéd, nem mozdulnál ki egyedül a lakásból, nem adnál okot a féltékenységre? Jobb lenne? — Nem tudom. Csak azt érzem, nem tudnék vele élni. Nem bírom a kicsinyességét, piszkálódásait, nem bírom a természetét, a mozdulatait. Gyűlölöm! — Akkor kellett volna, amikor lefeküdtél vele! A kávét nézte. Lehajtott feje felidézte a régi napokat, a parkot, a fényességet, friss levegőt. Megsajnáltam. — No ne szomorkodj. Majd csák lesz valahogy. Aki egyebet nem tud mondani, ezt mondja. De mi vagyok én, hogy mást mondhatnék? Élettapasztalatom nincs, erőm sincs. És fontos kötelességeim vannak ... Mindenki keresse meg az életben a boldogulását. S az élettársát. S aki ilyenre talál, ilyen szemétdombi kukorékolóra, az mit tegyen? — Este hová mész? Haza? — Nem. Kövesre, a munkahelyemre. — Mikor megy a vonatod? — Megy négykor is, de azzal nem mehetek. A barátnőmnek hazajött az udvarlója. Katona. Kibérelték a szobát. Csak este megy el. Nevetnem kellett. Eszembe jutott az internátusi szoba. Öten laktunk benne, s hetenként egyszer, hasonló oknál fogva, mi sem mentünk haza. Ittuk a sört, és szidtuk és irigyeltük szerencsés társunkat. Lassan négy óra. Haza kellene mennem. Ildikó vár az autóbusznál a kicsivel. Sportgyűlés lesz. A kertet is fel kellene ásni. Mindegy, nem hagyhatom itt. Még egy kávét rendeltem. 203