Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Mészáros Károly: Ella Mari magánügye
Ez az ember őrült. A legelemibb erkölcsi szabályokkal sincs tisztában. Gátlástalan kalandor. Ki kelleme rúgni. De mi bajom van, mit mérgelődöm?! Elvégre ez magánügy. Fél év telt el a beszélgetés óta. Fél éve nem láttam Marit. Nem találkoztunk. Nem mondhattam el neki a véleményemet. Jobb is. Az ember ne ítélkezzék mások fölött. Senki sem feddhetetlen, mindenkiben van elítélendő. Mari nem becstelen. Rendes lány. Az életben azonban nincs szerencséje. Tapasztalatlan és ügyetlen. Én nem tanítottam semmire. Ö tanított engem élni. De ez csak elmélet. Az élet java része szerencsejáték. S Marinak nem volt szerencséje. Elbukott a legelső gyakorlati vizsgán. 4 Diáklányaink mesélték, hogy Marit eljegyezte valaki. Nagy kuncogások közepette megértettem, hogy véleményük szerint két jó cég került össze. A másik „cég" alatt biztosan Gőghöt értették. Már azok is ismerik? Alig múltak tizenöt éveseik. Marit ők még nem tudják megítélni, a férfihoz jobban értenek. Mari nem „jó cég". Ha eljegyezte magát, biztosan nem volt más választása. S talán megkedvelte Gőghöt, talán meglátta benne a bűnbánó, javuló férfit, akiből még jó férjet lehet csinálni. Mari erős kezű, szigorú, szép. A minap végre láttam Marit. Húsz méter távolságból. Az autóbuszra szálltunk fel. Odaintettem, visszaintett. Valamit mutatott, nem értettem. Egy azonban feltűnt. Hogy alig fért bele a télikabátba. A jellegzetes alakváltozás: állapotos. Mari állapotos. Gyereket vár. A lefekvés következménye a gyerek. Csoda ez? Nem. Természetes dolog. S természetes az is, hogy Mari állapotos. Utóvégre a férfi náluk lakott, és el is jegyezték egymást. Lehet, hogy már összeházasodtak. Miért nem keresett fel Mari? 198