Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Mészáros Károly: Ella Mari magánügye

ELLA MARI MAGÁNÜGYE Ö volt az egyetlen barátnőm, akibe nem szerettem bele. Pedig csinos is volt, jó is. Különösen hozzám volt mindig jó. Együtt doigoztumik, ugyanazt a munkát végeztük, mindig éreztem segítőkészségét, támogatását; nagyon jólesett a biztatása abban a 'keserves időben, amikor mindenkitől megalázva, emberben és életben csalódva és egy szerelem rossz emlékével szívemben épp azon a ponton voltam, hogy beleugrom a Dunába. Fölöslegesnek éreztem magam. S ő akkor erőt öntött belém, megmagyarázta, hogy csak egy dolog miatt lehet meghalni: önmagunk ostobasága miatt, de amint látja, én egyáltalán nem vagyok ostoba, csaik egy kicsit ügyefogyott és tehetetlen. Mindezen lehet segíteni, ha tudatosítom, hogy az általam ismerten kívül léteziik még egy világ, amelyben nemcsak durvaság és kegyetlenség van, hanem szépség és jóság is. A szünetekben ott ültünk a parkban, és ő türelmesen hallgatta véget nem érő panaszaimat, és józan, tárgyilagos érveivel egymás után oszlatta el kétségeimet. S közben, amíg így élni tanított, elfeledkeztem a szerelemről, elfelejtettem beleszeretni, később meg már nem tudtam. Mindennap együtt voltunk a munkahelyen, munka után együtt mentünk az autóbuszig, megszoktam őt, s akit megszokunk, az szívünk és érzelmeink számára közömbössé válik. Ügy vált közömbössé, hogy nem ébredt bennem vágy az ölelésre, a csókra, a becézésre. Valami más, más fonál kötött össze vele. A barátság, a szeretet, a tisztelet fonala. Sokszor felfigyeltem apró figyelmességeire: segített tollbamondást, dolgozatot javítani, tízórait hozatott, ha én elfelejtettem, és mellém állt sok-sok hangos vitában. Úgy érezte, valahol elrontotta, és igyekezett helyes vágányra terelni kapcsolatunkat. S én tudtam ezt, és 189