Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kövesdi János: Rekviem

április 30.: A beteg panaszai teljesen megszűntek. Ma elbocsátottuk. Itt újabb üres hely a lapon. szeptember 22.: A beteg újra jelentkezett. Éles fájdalmakra panaszkodik. Felvettük. szeptember 24.: Vizsgálat: Apró göbök a hónaljárokban. A felső végtagok kissé duzzadtak. Valószínű a recidíva. október 2.: Kobaltsugár Október végéig nincs bejegyzés november 3.: Kobaltsugár November 16-ig tires. november 17.—november 28.: Sarcolysine-injekció. 60 mg. december 5.: Teljes recidíva. 8,5 del. víz a jobb mellüregben. december 9.: A vizet leszívattuk. Morfium-injekció. Több bejegyzés nincs. A lázgörbe helye üres. Teremtő egy isten! Ha itt minden fel van tüntetve, ha ennyiből áll az egész gyógyterápia, akkor gyilkosok! — döbben meg Nelli. Hiszen ezek nem tettek az én anyám életéért semmit! Ezek csak a látszat kedvéért veszik fel a daganatos betegeket. Mit is mondott az a kék pongyolás hivatalnoknő? „Három és fél hónapja vagyok itt, ezalatt teljesen kicserélődték a szobában a betegek, de csak egy távozott gyógyultan. Már rég hazamentem volna, de még bizakodom: hátha én leszek az az egy." Felfigyel a beszélgetésre. Éppen Gábor szólal meg: — Doktor úr, én katonai újságíró vagyok, nem szol174