Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Kövesdi János: Ballada egy régi nyárról
derekú, egyenes hátú. Kékes fényű szelíd szeme 'között orrától a homlokáig fehér csík húzódott, szép ívű rövid szarva enyhén előrehajolt. Noha már azon a nyáron betöltötte a negyedik évét, és júliusra a második borját várta, mégis könnyen és rugalmasam járt, mint üsző Iklorábain. - Délelőtt bent álldogált a jászolnál, vagy kint legyezgette magát vastag szálú farkával az akácfa alatt, de a délutánokat általában együtt töltöttük. Amikor iskolából jövet feltűntem az udvaron, nyomban felém fordította szomorú fejét, s mintegy üdvözlésképpen vagy a közeli szabadulás örömére csöndesen elbődült. Ilyenkor, míg a levesemet szürcsölgettem, és beszámoltam az Iskoláról, türelmetlenül tekingetett a tornác felé, lesve, mikor ereszkedem le a lépcsőn és indulóik feléje, hogy leoldjam szarva tövéről a láncot. Az együtt töltött napok során barátok és szövetségesek lettünk Hímessel. Igazi barátnőm akkoriban nem volt, mert Irmával, amióta tudtom nélkül szóról szóra lemásolta a házi feladatomat, és kikaptam az osztályfőnökömtől, ikerültük egymást. A fiúkat ki neim állhattam. Korán kezdett nőni a mellem, s akkor nyáron már elég nagy mellem volt (jóval nagyobb az osztálybeli lányokénál), a fiúk szemtelenül bámultak, sőt mosdatlan megjegyzéseket tették, és folyton szégyenkeznem kellett a jelenlétükben. Ha tehettem, a közelembe sem engedtem őket. Hímes mellett jól éreztem magamat, ő nem csúfolt, miatta nem kaptam ki sem az iskolában, sem otthon, és mellette semmi sem feszélyezett. Néha azon kaptam magam, hogy zihálva rohanok haza az iskolából, s nem tudtam, miért az izgatott loholás. Csak amikor megpillantottam az udvaron a rám meredő sötét szempárt, ébredtem rá, hogy valójában a Hímeshez siettem. Elhessegettem róla az erőszakos böglyöket, megvakartam a nyaka tövét, megtöröltem könnyező szemét, és a hőségben a lavórba mártott kefével mostam 'le a fejét. Jólesett végigsimítani selymes tapintású 10* 147