Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella

tükröz, hogy a tükörkép, melyet nyújt, maga is valóság, elemi, konkrét és egyszeri léte világunk egyik összetevője. Az irodalom sajátos szervezet, önálló test, melyet csupán öntörvényűén lehet megvalósítani. Vagy mondjuk így: megalkotni. Az írás — mesterség, a művészt (írót) az „alkotó" jelző nem istenhez (a teremtőhöz) méri, hanem a kézműveshez, a mesteremberhez, aki nyersanyagából szép és hasznos tárgyat teremt. Az első köztársaság szlovákiai magyar novellája csúcsaiban elérte azt a színvonalat, amelyen az írói munka terméke már alkotás. Fejtegetéseinket összegezve nézzük, mit mond az okos és művelt polgár, Szvatkó Pál a szlovákiai magyar novelláról: „Ez nem az uralkodó nép művészete, ez a mélyben élő tömeg csendes és ijedt, néha lázongó és néha elkeseredett panaszkodása. A ragyogó individualizmus helyét a szürke, de etikus kollektivizmus hangja foglalja el. A nyegleség, a cinizmus, a fölényeskedés, a privát élmények boncolgatása háttérbe szorul benne." Valóban, a Szvatkó által szerkesztett antológiában [Szlovenszkói magyar elbeszélők, 1935), melynek bevezető tanulmányából fentebb idéztünk, alig találunk én-formájú elbeszélést, az írások szinte demonstratívan hangsúlyozzák az objektivitás igényét. A novella feltár és világgá kiált. Szórakoztatni alig akar, bár a válogatáson érezni a válogató szerkesztői elvét: lehetőleg elkerülni az erős szociális tendencia érvényesülését a kötetben. A jó szlovákiai magyar novella úgy tükrözi a valóságot, hogy egyben fel is használja felelősségtudata kielégítésére, elkötelezettsége bizonyítására, felhasználja közössége valóságát ugyanezen közösség javára és érdekében. S ahol ez sikerül neki, értékes és időálló irodalom születik, mely ma is példaképünk lehet. Nevekkel is jelezhetném a minőséget (Darkó István, Egri Viktor, Jaczkó Olga, Sándor Imre, Sellyei József, Tamás Mihály), de írásom szempontjából elég, ha egyetlen novellán próbálom elemezni a szlovákiai magyar novella formajegyeit. írója Sellyei József, a novella címe Lósorozás Gádoroson. Fábry Zoltán remekműnek nevezte. Gádoroson lósorozás készül, s a környék tönkrement és nyomorgó parasztjai el akarják adni gebéiket a katonaságnak, de egyhetes idegtépő készülődés után kiderül, hogy amennyire utolsó lehetőség a parasztoknak a sorozás, annyira mellékes és közömbös 11