Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Fekete szél

dott, s még mindig nem mozdultaim. Néztem az anyá­mat, ahogy vánszorog, mintha mindjárt meghalna. A házunk árnyéka épp felszaladt az égre. És akkor észrevettem apámat nagyanyámmal a kertiben. Álltak egymással szemben. Nagyanyám két csontos ökle le­csüngött. Haja mintha lobogott volna,'pedig be volt szo­rítva a kendője alá. Fekete szél fújt a szeméből. Meg­mozgatta az ágaikat felettük, s az ágak hirtelen nőni kezdtek. Elhagyták a fákat, az egész világot. Óriás ár­nyékuk az égen imbolygott. Ott ölelkeztek össze az égen. Aztán visszazuhantak. Az ágakat összetörték magu'k alatt. Nyitva tartott számból folyt a nyál. Csak néztem apám szürke fejét, és az ég nekiszaladt a hom­lokomnak. Magává! rántott valahová fölfelé, de nagy­anyám elkapott. Lábamnál fogva visszahúzott. Ügy csüngetett a két ujja között, mint egy békát a kút fölött. Fejjel lefelé lógtam, majd megőrültem, úgy féltem, békahamgon sikoltoztam. Ő meg csak lógatott és szá­molt. Akkor anyám megfordult az udvaron a két vödör­rel, s eldobta, ahogy minket meglátott. Elkezdett nevet­ni. Hajladozva nevetett, de úgy, mint mikor ezer csapat vadli'ba rikoltozik egyszerre. Nagyanyám megremegett, kiejtett a kezéből. Őrület! Ezt túl se éltem. Ha most nem lennék itt, el se hinném, hogy túléltem. Tavasszal meghalt apám. Arccal a földnek találták meg, kint a mezőn. Szerette a földet, abba halt bele. Nagyanyám sötét, gyűlölködő árnyéka sem sokáig riasztott már azután. Ketten maradtunk anyámmal. Néha sápadt, kerek hasára gondoltam. Mikor még vele feküdtem, ha már elaludt, lehúztam róla a dunyhát. Felhajtottam az ingét, hogy megnézzem a hasát. Szép volt a homályban. A fehér köd az arcára szitált. De azóta, hogy az idegen asszony lavórokkal futkosott kö­rülötte, egyre soványabb lett, már majdnem olyan so­vány, mint én. A sápadt mosolyát sem láttam többet az arcán. Pedig azt hittem, hogyha 5k ketten már nincse­nek köztünk, vidámabb lesz minden. De belenőttek 118

Next

/
Thumbnails
Contents